Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Vasy Géza: Illyés Gyula az ezredfordulón
Vasy Géza • Illyés Gyula az ezredfordulón 19 Ugyanebben a kötetben olvasható a talán közismert Koszorú. Ez himnusz az anyanyelvhez, amely veszélyben volt, van és lesz is az évszázadok során. Meg lehet tanulni több nyelvet is, az anyanyelv mégis a legfontosabb, bár szinte értéktelennek látszik. A költőnek ez nemcsak munkaeszköze, hanem szellemi és érzelmi létfeltétele. Költővé nevelő édes anyanyelv, amelyet minden koszorú megillet. Ebben a versben a korlátozott anyanyelvhasználat társadalmi körképe és a nyelvművész, nyelvteremtő költő portréja mintázódik egymásra, a nyelvi szegénység és a gazdagság. A társadalmi és a személyes. Hiszen úgy is lehetett volna himnikus verset írni, hogy az alkotó csupán hódolatát fejezi ki anyanyelve iránt. A vers többsíkú volta viszont azt is kifejezi, hogy az anyanyelve mindenkinek a legszemélyesebb kincse. Említettem már, hogy nem független egyetlen életmű sem a személyiségtől, az írói alkattól, s a kortól, amelyben létrejön. Érdemes röviden sorravenni, hogy a nevelődés során milyen hatások segíthették elő, hogy Illyés a nemzet költőjévé válhasson. A rácegrespusztai cselédsoron születik meg. A társadalmi hierarchia legalja ez, ám az ő édesapja gépészkovács, azaz nélkülözhetetlen szakmunkás, az itteni ranglétra magasabb fokán áll. A nagycsalád is változatos képet mutat: meggazdagodott számadójuhász, dombóvári főjegyző, tanító ugyanúgy található köztük, mint szerény körülmények között élő. - Ebben a családban érték volt a tudás, a hozzá vezető tanulás, olvasás. A kisgyereket a pusztai nagymama még franciára is taníttatta a kastélybeli nevelőnővel. - A szülők házassága vallási szempontból vegyes volt, s ez a rokonság köréből eredő konfliktusokat eredményezett. Ez vezetett 1916-ban a szülők szétköltözéséhez. Aki apját, anyját, nagyszüleit is szereti, annak arra kell rádöbbennie, hogy egyidejűleg többféle igazság is létezhet. - Az anyai nagyszülők körében igen erős az 1848-as szellemiség. Ez erősen hat már a gyerekre, s társul hozzá a Petőfi-kultusz. Mindkettő haláláig kíséri Illyést. - Miután édesanyjával Budapestre költözött, kapcsolatba került munkásokkal, iparosokkal. 1918-19-ben a forradalmak lelkes híve lesz, a bukás után legális és illegális szervezkedésekben vesz részt. A letartóztatás elől sikerül emigrálnia. - Párizsban tölt több mint öt évet. Megismerkedik egy működő demokráciával, egy szektás emigrációs munkásmozgalommal, valamint a francia szürrealista írókkal. Elkezd publikálni. - 1926 nyári hazatérése után szembesül a hazai viszonyokkal, az addig nosztalgikusan idézett puszta változatlan életével. Ekkor dönti el végképp, hogy nem lehet csak író, azaz társadalmi felelősségérzetét nem fojthatja el. - Szerzője lesz a Nyugatnak, s fokozatosan Babits Mihály barátja, majd legfőbb segítője a szerkesztésben. - Az 1933-ban kibontakozó népi írók mozgalmának kezdettől vezéregyénisége. - A nevelődés ezzel befejezettnek nyilvánítható. 1936-ban
