Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Buda Attila: "Nyugtalan oroszlánok állatkertje a világ" - keret és keretezett viszonya Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényében
Buda Attila • „Nyugtalan oroszlánok állatkertje a világ1 55 térése megtalálható a kritikai kiadásban, illusztrációként itt most csak a legnagyobb változtatást - egy teljesen új fejezetet - lehet példakánt említeni, annál is inkább, mivel az editio princeps - a folyóiratban megjelent változat - és a végleges regényszöveg között nagyszámú módosításra került sor, amelyek egy-egy szótól a több bekezdésig terjednek, egy esetben pedig fejezet nagyságrendűek; elemzésük ezért meghaladná egy tanulmány terjedelmét. Zárójelben meg kell jegyezni, hogy a végleges változatba ékelt keretet értelemszerűen A Világ Teremtése című novellával kell összevetni. Az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalomba utolsóelőttiként betoldott, újonnan írt, Az anya címmel ellátott fejezet, először is utal a hasonló című, már a Fekete olvasóban is olvasható második fejezetre, azt későbbi értelmezéssel látja el, emellett szerepe strukturális, azaz kialakítja a regény végső fejezetrendjét és ritmusát. A Fekete olvasó egymásután következő fejezeteit Babits 1933-ban ugyanis öt szakaszra osztotta, s minden szakasz után beiktatta/-szerkesztette a jegyzetnek nevezett keret egy részét. így állt elő a következő felépítés: 8 + 1 + 8 + 1 + 8+1 + 5 + 1 + 7+ l.A harminchat fejezet 24 + 12 (azaz 4/6 és 2/6) arányban áll, az első rész a hátországban, a második a fronton játszódik. Ez azt mutatja, hogy Babits a társadalom bemutatására és az emberi pszichikum átalakulására helyezte a hangsúlyt, nem pedig magukra a harci cselekményekre. Abból csak annyi érdekelte, amennyi hátteret nyújtott az előbbiekhez. A keretezett szövegek arányát természetesen a keret is leképezi, tartalmilag a majd később ismertetendő jellegzetességgel rendelkezik. Másrészt e fejezet Kamuthy Gézáné lelki összeomlását ábrázolja, amely egyrészt fia korábbi elvesztése után most Elza bizonytalan végzete miatt következett be, miközben kilátástalan messzeségben került számára az Örök Harc korának megszűnése is. Ennek a folyamatnak ábrázolásával Babits hitelesebben támasztja alá azt, hogy az egyik légitámadás alkalmával miért választja inkább a halált, mint a számára rendelkezésre álló életet. Kamuthyné lélekrajzának ábrázolását a recepció egy része kifogásolta, hisztériának tartva azt, - talán önkéntelenül is megismételve Kamuthy úrnak feleségével kapcsolatos, a regényben olvasható véleményét -, de az erre vonatkozó kritikáknak nem volt (teljesen) igazuk. Hiszen az író éppen a kételyek és vívódások ábrázolásával indokolja a végső lemondást, az önfeladást, amely a kívánt remény és a kikerülhetetlen valóság eredőjeként állt elő. A reménykedés az Elza életéért érzett rettegést eredményezte, amely lassan az asszony kötelességévé vált. „Várakoznia kellett remény nélkül és reménykednie hit nélkül.” S az anyában kialakult pszichózis a halálhír meghallását is kívánatosabbnak tartotta a folytonos bizonytalanságnál, mert az saját nyugalmának visszaszerzését ígérte. Tudata fokozatosan beszűkült, már csak az érdekelte, ami a fronttal, a harctéri eseményekkel volt kapcsolatos. Fantáziája „szinte