Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2-3. szám - Szalai Zoltán: Koncentrált komolysága emberi testet kölcsönzött a filozófia démoni alakjának - Szilasi Vilmos és Martin Heidegger kapcsolatának margójára

48

Üj ÖUNATÁJ • 2008. SZEPTEMBER

dolgozott egyetemi professzorként. Szilasi 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt volt az Erzsébet Nőiskola rendes tanára, ám idővel ez, a kommunista Magyarországon játszott szerepe kellemetlenné vált számára. Szilasi tehát kettős szorításba került múltja miatt, egyrészt meg kellett említenie, hogy dolgozott már professzorként, másrészt az ötvenes évek kommunistaellenes hangulatában tanácsos volt eltitkolnia fiatalkori tanácsköztársaságbeli szerepét. Gustav Bally következőképpen ír Willy Hartnernek e problémákról: „Biztos vagyok benne, hogy Szilasi messze van attól, hogy kommunista lenne, de hát a kommunistavadászok Németországban sem jobbak, mint Mac Carthy [sic], különösen, ha érdekükben áll valakit bemártani.”41

Szilasit 1956-ban kinevezték „terv szerinti nem rendes egyetemi tanárnak”42 és egészen 1962 tavaszáig vezette Martin Heidegger világhírű tanszékét. Soha nem lett azonban az egyetem ordinariusa, nyugdíjazásának és utódlásának ügye is egy sor kétes kérdést vetett fel, amelyek bemutatása és tisztázása azonban nem jelen tanulmányunk feladata. És itt kell visszatérnünk a Tanácsköztársaság korszakára, amikor Szilasi Vilmos és Babits Mihály útja kettévált. Szilasi nem tudta múltját, az emigráció terhét maga mögött hagyni. Élete végéig, szakmai karrierjének csúcsán is kísértették az 1919-es események, az 1933-as svájci emigráció és a gyökértelenség következményei, amelyek emberi gyengeségek, rosszindulat és a történelem kerekének gyors zakatolása miatt soha nem kerültek feldolgozásra. Úgy gondolom, Szilasi Vilmos sorsa precedens értékű és sok más magyar emigráns életét megvizsgálva hasonló életutakat és elfeledett vitás ügyeket fedezhetünk fel.

Tekinthetünk-e a tények ismeretének tükrében Szilasi Vilmosra mint Martin Heidegger utódára? Ünnepelhetjük-e személyében a Ricket, Husserl és Heidegger névsor méltó követőjét? De jure semmiképpen nem, mivel soha nem nevezték ki a tanszék rendes tanárává, e kinevezést többek között Martin Heidegger is kategorikusan elutasította. De facto azonban meg kell állapítanunk, hogy Szilasi Vilmos 1947 és 1962 között, tizenöt évig vezette a freiburgi egyetem egyes számú filozófiai tanszékét, a rendes egyetemi tanárok minden kiváltságával és kötelezettségével felruházva. Filozófiailag semmiképpen nem tekinthető Szilasi Husserl és Heidegger utódának, mivel nem alkotott olyan kiemelkedő és forradalmian újszerű gondolatokat, mint a fent nevezett két gondolkodó. A tények kedvéért azonban fontos megállapítanunk, hogy művei mind a mai napig közkézen forognak, és írásait - a magyart kivéve - a világ több nyelvére lefordították. Tanárként olyan kiemelkedő személyiségek mondhatták őt mesterüknek, mint Hermann Lübbe, Detlev von Uslar vagy éppen Odo Marquard. Szilasi Vilmos kiváló analitikus képességekkel rendelkezett, nagyszerű értelmező és összefoglaló filozófusról mesélnek tanítványai. Egyik legkiválóbb tanítványa,