Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2-3. szám - Szalai Zoltán: Koncentrált komolysága emberi testet kölcsönzött a filozófia démoni alakjának - Szilasi Vilmos és Martin Heidegger kapcsolatának margójára

Szálai Zoltán • „Koncentrált komolysága...’

43

eddig kevéssé ismert - kérdéseket foglalom össze röviden dolgozatom második részében.

Szilasi Vilmos egészen 1932 nyaráig Martin Heidegger megbízásából szemináriumot vezetett Freiburgban, majd 1933 tavaszán elhagyta Németországot és a tessini Brissagóba (Svájc) költözött, ahol egy igen jelentős magyar „kolónia” első tagja lett. Tessinben élt ugyanis hosszabb-rövidebb ideig Kerényi Károly, Háy Gyula és Szondi Lipót is. A brissagói, „Tre Cipressi” (Három ciprus) néven ismertté vált Szilasi-villa több neves magyar és európai értelmiségi, művész és író zarándokhelyévé vált. Babitson kívül hosszú heteket töltött itt többek között Lukács György, Füst Milán, Bernáth Aurél, Illyés Gyula, Ernesto Grassi, Wolfgang Schadewaldt, Hans-Georg Gadamer és Kari Löwith is.

A Heideggerrel oly intenzív kapcsolat megszakadásának21 legjelentősebb oka valószínűleg a politikai helyzet megváltozása volt. Martin Heideggert 1933-ban a freiburgi egyetem rektorává választották, amelyet követően hevesen üdvözölte a „nemzeti forradalmat” és az NSDAP hatalomra kerülését.22 Max Müller, az egyetem második filozófiai tanszékének professzora a következőképpen emlékszik vissza Szilasi Vilmos 1933-as svájci emigrációjára: „Igen közeli viszonyuk 1933-ban látszólag minden vita nélkül szakadt meg. Ahogyan Szilasi mesélte, Heidegger rektorrá választása után közvetett utakon értésére hozta, hogy jelenlegi helyzete folytán, nem kíván vele kapcsolatban maradni és kéri ezt tudomásul venni.”23 Hermann Heidegger bizonyos „magánjellegű személyes konfliktusokról”24 számolt be, amikor édesapja és Szilasi Vilmos kapcsolatáról kérdeztem őt. Véleménye szerint Szilasi Vilmos Freiburgot már 1932 nyarán elhagyta és ezután feldafingi házában élt 1933 nyaráig. Úgy gondolom, hogy a személyes és politikai konfliktusok együtthatása a német politikai helyzet radikalizálódásával, a helyzet zsidók számára elviselhetetlenné válásával vezetett ahhoz, hogy Szilasi 1933-ban elhagyta Németországot és 1946-ig vissza sem tért oda. Szilasi ebben az időszakban elsősorban üzleti vállalkozásának vezetésén dolgozott, majd 1938 után - amikor a politikai helyzet miatt már végleg Svájcban rekedt - újra a filozófia és a tudomány fele fordult. Feleségével együtt tagja lett a Svájci Magyar Antifasiszta Szövetségnek, és több zsidó rokon és családtag Svájcba történő telepítésén fáradozott.

Tudományos munkássága a második világháború utáni évekre érte el produktivitásának csúcspontját, amikor több előadást tartott a baseli és a zürichi egyetemeken, illetve megjelent első német nyelvű könyve Wissenschaft als Philosophie [Tudomány mint filozófia] címmel. Egy évre rá, 1946-ban a neves berni Francke kiadónál - amikor más tudósoknak személyes sorsuk vagy a krónikus papírhiány miatt hallgatniuk