Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Kukorelly Endre: A szabadságról

12

Űj Dunatáj • 2008. március

minden (= az ő) határ(uk)on. Na ez (így) megy (most). Az önreflexió, az nem megy. Az önkontroll se, mindenki a maga mércéjét tartja abszolút mérceként a többi majom orra elé, és ha az nem tetszik másoknak, szívesen kivetkőzik magából fölháborodásában. Ahogy így elnézlek titeket, különféle haverek a tévébe hát kurvára küzd bennetek egymással a magányos hős a csordaállattal.

Meg bennem.

Jól emlékszem arra, ahogy közeledik a vonat a hegyeshalmi határátkelőhöz, 1967 augusztus eleje, apámmal utazunk Münchenbe, anyám a húgommal otthon maradtak.

Vagy rosszul emlékszem, mégis halál pontosan.

Pont arra, amire kell. Nem igazán tudhattam, hogy mi van, bécsiszeletet ettünk az étkezőkocsiban, pikoló sör, arra a képre emlékszem, hogy áll a vonat az állomáson, sokáig, géppisztolyosok veszik körül, hogy beront néhány fegyveres, és széttúrja a bőröndöket. Ahogy beáll lassan a gyomromba ez az érzés. Többé nem is áll ki. Kiáll, visszaáll. Emlékszem rá, ahogy utána is párszor, átlépve hazám határát, újra meg újra érzem azt az émelyítő ízt. Most már mindig.

Na jó, de ehhez azért ragaszkodnék. Nem az émelygéshez, mert az ragaszkodik hozzám, hanem egész konkrétan a szabadsághoz. Hogy bármikor mehessek bárhova, legyen sajt- és sörválaszték, piacon vehessem, ami kell és adhassam, amim van, azt írhassak és mondhassak, amit akarok, hogy hagyjanak békén. Szívesen és önként fizetek adót, hogy közös ügyeinket oldják meg helyettem, akiket jó pénzért erre fölfogadok, a miniszterek (közszolgák!) és a miniszterek elnöke (nem az enyém!), szívesen és önként átruházom az úgynevezett államra szabadságom tekintélyes részét, hogy tartsák kordában a gyülevészt, amely az én pénzemből lerakott kockakövet föltépve dobálózna, ha nem kapna az ocsmány pofájára, viszont elvárom, hogy legyenek tiszta viszonyok. Rendes viszonyok. Fair viszonyok. Méltányos viszonyok. Tiszteletre méltó viszonyok. Bizony, szeretetre méltó viszonyok.

És akkor (ez) volna (a) szabadság.