Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Kelevéz Ágnes: Miért szimbólumok? - egy címadás értelmezési lehetőségei
Kelevéz Ágnes • Miért Szimbólumok? 35 tartja szemmel s neki a kép csak ruha, mely szemlélhető, illő formát ad a gondolatra. Ady, a symbolumot alkotó költő, önállósítja, konkrét valóságnak veszi a képet, ezt látja első sorban, s ha szabad úgy mondanom: belenézi a gondolatot, a tartalmat, az éltető lelket.”34 Babits hasonlóan fogalmaz már idézett Vörösmarty-tanulmányában: „Tévednek, akik azt hiszik, hogy a szimbólum csak valamely gondolat kifejezése: ellenkezőleg, a szimbólum az elsődleges lelki tény, és a gondolat csak gyenge kifejezése a szimbólumnak.”35 Mindez amellett szól, hogy Babits ekkorra már olvasta Horváth Ady-könyvét, s a „képes beszédről” leírtak felkeltették figyelmét, sőt addigi ismereteit pozitiven tovább formálták. Sőt a költő azt is nyilvánvalónak veszi, hogy saját olvasótáborának körében szintén ismerik e szöveget, s játékos utalásait a szimbólummal kapcsolatban érteni fogják, hiszen Horváth könyve, mely a szimbólumok használatát, mint a kialakuló, modern költészet egyik fontos jellemzőjét, elemzésének középpontjába emeli, megjelenése után nagy visszhangot keltett. Horváth könyvének megállapításai, pro és kontra, hírlapi csatározások visszatérő motívumai lesznek, s ez nyilván Babits figyelmét sem kerüli el. A Nyugatban Fenyő Miksa azonnal reagál a kötetre. Igaz, hogy nem kíméli a könyvet. Horváth jellemzőjeként a rövidlátást, sótalan élcelődést, fitogtatott józanságot emlegeti, de a „metafora, allegória és szimbólum viszonyá”-ról írottakat, bár némi iróniával, de elismerőleg emeli ki: „ezekről valóban okos dolgokat mond: akármelyik középiskolai tankönyvben megállhatnának”36 Császár Elemér a Budapesti Szemle hasábjain bírálatot írva Horváth könyvéről konzervatív szempontból felerősíti, kiélesíti annak kritikai megállapításait, és egyúttal sommásan „korcs költészet”-nek nevezi az új magyar lírát, melynek alapját szerinte az átkos franciák adják. „Mégis inkább hiszem, amire különben Horváth is céloz, hogy a Nyugat költészete pusztán Baudelaire és Verlaine utánzóira, a francia decadensekre és symbolistákra megy vissza, s magyar elődeiket épp úgy csak cégérül használják, mint ahogy a secessionisták kisajátították Velasquezt. Valóban, amikor az új iránynak nem történeti előzményeit, hanem lelki alapját kutatja, az ösztöniség tudatos költészetében, a decadence-ben találja, Baudelaire-ék hitvallásában.”37 A kritikai fogadtatás másik fontos írása, melyet Babits minden bizonnyal szintén olvasott, Tordai Ányos A modern líra című tanulmánya, mely a Katholikus Szemlében 1910. június 5-én jelent meg. Lényegében ő is Horváth tanulmányának fontosabb gondolatait emészti újra, továbbviszi az Ady-kötet mondandóját úgy, hogy annak tudományos hangnemben tett, elemző megállapításait egyszerűen vulgarizálja, s az így létrehozott mondandóját a modern líra egészére kiterjeszti: a holnaposok bírálatával együtt Babitsról is bőven beszél. Lábjegyzetekkel gondosan teletűzdelt szövegében már nemcsak Horváth János, hanem Császár Elemér gondo-
