Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Kelevéz Ágnes: Miért szimbólumok? - egy címadás értelmezési lehetőségei
26 Üj DüNATÁJ • 2008. SZEPTEMBER Kelevéz Ágnes MIÉRT SZIMBÓLUMOK? Egy címadás értelmezési lehetőségei A Nyugat 1910. október 15-i számában Szimbólumok címmel öt részes, stanzákból álló versfiizért publikál Babits. A versek egységes versformája, a tagversek összefüggő címei azt a feltételezést sugallhatja, hogy egyetlen költői lendület terméke a versfüzér. Azonban az egyes részversek kéziratait az Angyalos könyv harmadik füzetében áttekintve megállapíthatjuk, hogy nem egyszerre születtek, hiszen kézirataik nem közvetlenül egymás után következnek a naplószerű folyamatossággal vezetett kéziratos füzet lapjain. Meglepő, hogy a füzetben mindegyik stanza cím nélkül lett lejegyezve. Elhelyezkedésük és a többi vershez való viszonyuk alapján megállapítható, hogy az első vers születését követő egy éven belül íródtak, s keletkezésük sorrendje megegyezik a versfüzérben elfoglalt helyükkel.1 Az elsőként lejegyzett vers a Ne mondj le semmiről 1909 őszén keletkezett, a következő három stanza (Szimbólum a holdvilágról, Másik szimbólum, Nunquam revertar) gyors egymásutánban, 1910 tavaszán íródott, majd valamivel később, legutoljára, vagy nyár elején, vagy ősszel, a Sárga lobogó. Bár Babits a címeket utólag adja a tagverseknek, de az összeszerkesztés gondolata feltehetőleg már megírásuk közben is megfogalmazódhatott benne, mivel olyan következetesen alkalmazza a stanza-formát mindegyiknél, valamint témájuk (a „modernek” költészetének kétségbeejtő helyzete; a vele járó költői lét megvalósításának nehézsége az elmaradott viszonyok között; a lázadás, a tiltakozás attitűdje), hangulatuk (magány, elhagyatottság), folytatódó motívumaik (pl. a betegség állapota, mint az új, magasabb rendű költészet megjelenési formája) közösek. A füzér címét és alcímeit Babits úgy állítja össze, hogy a „szimbólum” szó háromszor is előfordul bennük. Kikerülhetetlen a kérdés: miért használja e szót ilyen hangsúlyosan, főcímként és alcímként egyaránt? A halmozottan előforduló szó egy ilyen mértékben tudatos költőnél, mint Babits, mit jelenthet? A szimbolizmus programszerű felvállalását? Vagy valami egyebet? Vajon miért is adta versének ezt az elvont poétikai kategóriát alkalmazó címet? Érdekes módon költészetének a szimbolista vonását elemző tanulmányok ezt a verset eddig nem vizsgálták, a címadás kérdését fel sem vetették, pedig a Babits-szakirodalom egyik vitatott pontja, hogy Babits költészete szimbolistának tekinthető-e vagy sem.2 Ha a mára megszokottá vált címeket szövegszerűen vizsgáljuk, azonnal számtalan problémával találjuk szemben magunkat. Először is nem szokás egy szimbólu-
