Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "A sziget nem elég magas..."
Sipos Lajos • „A sziget nem elég magas. . 15 tó az Esti Kurír október 31-i számában megjelent interjúban - „nagy szenvedéseken ment át [...] sokáig erős lázzal küzdött [...] az egyébként sem telt arcidomok kissé megványadtak A diagnózis szerint az influenza maradványa izomgyulladás lett, s Babitsnak csaknem mozdulatlanul kellett feküdnie. Az állapota nem javult. Novemberben ismételten sor került konzíliumokra is, melyek eredményeként 18-án beszállították a Bálint-klinikára, ahol Kolta Ervin, Förstner Gyula és Szilasi doktorok mellett a gyógyító orvosok között föltűnik Schill Imre belgyógyász, aki a harmincas években majd a zsidókórház főorvosa lesz. Az ízületi bántalmakkal és szívizomgyulladással kínlódó költő 1925. január 24-éig feküdt a szanatóriumban. 24-én délután a kórházból egyenesen Szekszárdra utaztak, teljesítendő egy régóta esedékes látogatást. Babits csontsoványan kelt útra. Testsúlya mindössze 54 kg 90 dkg volt. A betegség mint személyes panasz és általános emberi sors megjelenik a versekben is. Ott van a Bálint-klinikán írt Csövek, erek, terek című alkotásban, az 1925. februárban Szekszárdon készült Rekonvaleszcenciában, az ugyanekkor és ugyanitt írt Télutó a Sédpataknál című versben. Ez utóbbiban felvillan a jelent és a jövőt összekapcsoló aggodalom-félelem: „Testem csupa fájdalom még, lelkem csupa félelem”. * * * Az egészség megroppanása, a testi kínok megélése, az „égi gazda’-tól függő bizonytalan jövő megjelenik egy 1924. augusztus 17-e előtt írt „esztergomi” versben, az Ádáz kutyám című alkotásban is. Babitsék 1924. március 27-én lettek Esztergomban háztulajdonosok. Ekkor vásárolták meg az Előhegyen (ma: Babits-hegy), a László utcában (ma: Babits Mihály utca) lévő verandás, pincés présházat a hozzá épített nagyobb lakószobával, konyhával, kamrával és mintegy „fél magyar hold területű” kerttel. A házvásárlásnak különös története van. A költő 1923. május 31-étől június 30-áig Dömös-Gizellatelepen nyaralt a feleségével (itt fejezte be Kártyavár című regényét). Júliusban többször megfordultak itt, egyszer Kosztolányiékkal jártak erre, néha több napra is maradtak. Július 31-én, a 30-i hivatalos pesti teendők végeztével, újból visszajöttek ide, augusztus 15-én pedig meglátogatták a közeli Esztergomot. A város, Színi Gyula emlékezete szerint, nagyon megtetszett a költőnek. A dombok Szekszárdra, a girbegurba utcák Itáliára emlékeztették. Ekkor határozták el, megpróbálnak itt házat venni maguknak. 1923 legvégén, 1924 legelején mindenesetre elkezdték a pénzgyűjtést. Az egyik könyvkiadótól (talán az Athenaeumtól) „nagyobb összeg”-hez jutottak. A pénz elég lett volna Török Sophie-nak „két-három ruhá”-ra. A házaspár azonban megkérte barátjukat, a Nyugat első nemzedékéhez tartozó és a folyóiratban ekkor is folyamatosan
