Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Patonai Ágnes: Nascuntur poetae, fiunt oratores
Patonai Ágnes • Nascuntur poetae, fiunt oratores 85 elején keletkezett retorika-könyvek nagyjából ugyanazokat tekintik hibának (bonyolultság, terjengősség, túlzások, stb) egy szöveg esetében. Ám amikor az előbbi ezt az elvárásrendszert érvényesíti, (szinte kizárólag az utókor olvasójának ízlését szem előtt tartva), furcsa paradoxon áll elő: a szöveg retorikus, csak éppen nem úgy, ahogy kellene. A kérdés az, nem lehetséges-e, hogy a Hétköznapok szövege egy ettől eltérő, de mégiscsak retorikai hagyományrendszer segítségével értelmezhető? A Hétköznapok retorikája A regény szövegében előforduló latin példamondatok magyar kommentárjaik kíséretében olyan (átlag)olvasót feltételeznek, aki még tanult latinul. Ezért is természetes, hogy mint A hóhér kötelét, úgy a Hétköznapokat is az iskolásság és a sablonosság vádjával illették. Úgy tűnik, az egyébként jogos vádakra nem elsősorban a retorikus szerkesztettség miatt szolgált rá a szöveg. A regényben szinte egymásra dobálva jelennek meg azok a műfajok, amelyek a korban választási és értelmezési lehetőséget jelentettek szerzőnek és olvasónak egyaránt. A regény főhőse, Körmös Pista az eposzi hős jegyeit viseli: amikor a szeszgyár felgyújtása miatt üldözi ellenfelét, kiderül, hogy egy közösség érdekét képviseli. Jelleme „teljesen lezárt és befejezett. Emelkedett, heroikus szinten van lezárva, de lezárt és kilátástalanul kész... Igazi lényege és külső megjelenése között nincs a legkisebb eltérés sem.(...) Önmagára vonatkozó nézőpontja teljesen egybeesik mások - a társadalom közössége, az énekmondó, a hallgatóság reá vonatkozó nézőpontjával.”55 Körmös Pista elkeseredett dühöngése, rombolása, amelyről A táblabíró című fejezet végén olvashatunk, szintén egy eposzi hős féktelenségére emlékeztet. Dömsödi Góliáth Péter alakját szintén lehet eposzi hősként értelmezni, Vörösmarty Csornájával való, már említett feltűnő hasonlósága miatt. A szövegben több szereplő, sőt, K. városa is eposzi jelzőt kap: „nagy kiterjedésű K... városa”, „furfangos Pista”, „agyafúrt Pista”. Az eposz műfajának kódja negatív utalásként is megjelenik a szövegben: „Bárki meggyőződhet róla, hogy a fiatal Jókai humorizáló stílusára - kezdve a Hétköznapok legelső sorain - legmegjelölhetőbb hatást Petőfi Helység kalapácsa gyakorolt.”56 (Ezt a megállapítást látszanak igazolni az olyan mondatok, mint például a „Vannak teneked égig nyúló hegyeid, miken teremnek hosszú derekú fenyőfák, és szinte hoszszú derekú tót legények”) így a regény az irodalmiság paródiájaként is értelmezhető. Zsigmond Ferenc szerint annak a jelenetnek, amelyben Körmös Pista bánatában a pusztának rohan, a híres cantus praeses-epizód nevetéstől eltorzult arcú embereinek leírása sajátos paródiáját adja.57 Zsigmond Ferenc a borzalmasnak és a nevetségesnek Hétköznapokban gyakran alkalmazott összekapcsolását Hugo torz alakjaival hozza
