Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1. szám - Boronkai Dóra: A dialógus retorikája

52 Űj Dunatáj • 2007. március (45) (Elkedvetlenedve) Teveled nem lehet semmit. - Veled nem lehet, (hisz) Két nap múlva megunnád, (mert) Hiányozna a nyüzsgés, az a sok ismerős, barát, nők... (Sza­­konyi 1976b: 394) (46) Én? Haha! Tudok, csak nem akarok! Nagy különbség! Mert én mindig csak a szo­lidságot, a tartózkodást... (Más hangon) A faluban is az lenne a lényeg: a csend, a visszavonultság, az elmélyülés... Az élet valósága... A víz... a nagy vizek... „Nekem csak ez jutott, a hangtalan jelenlét az idők nagy vize felett...” (Beleborzong) A fák! A madarak... (Szakonyi 1976b: 396) A spontán beszélgetés szerkesztési mechanizmusai jelentős eltéréseket mutatnak az írott nyelv törvényszerűségeihez képest. Egy beszédaktus mindig interaktív módon, a résztvevők együttműködésének eredményeként, lépésről lépésre jön létre. A ver­­balizációs folyamatra jellemző a szekvenciális implikáció, mert replikáikat meghatá­rozzák a különböző kontextusok, a megelőző és a következő nyilatkozatok. A drámai dialógus éppen ezt a tulajdonságot képes a legnehezebben reprodukálni, s hogy a beszélgetés létrehozásának cselekvési folyamatait megőrizze, felhasználja a hozzát­­oldáson és elhagyáson alapuló retorikai alakzatokat. A drámai dialógusok alakzat­vizsgálata bebizonyította, hogy az adjekciós és detrakciós alakzatok nagymértékben hozzájárulnak az előre megtervezett és megírt szövegek spontán jellegének meg­teremtéséhez. Közreműködnek egy olyan sajátos struktúra és stílus kialakításában, mely az élőbeszéd kötetlen jellegét tökéletesen reprezentálja a drámai dialógusok­ban. Jegyzetek 1 Spontán beszédanyagra vonatkozó vizsgálatok alapján 10500 szövegszónyi mintában 15,39% (Keszler 1983); 18000 szövegszónyi mintában 15,11% (Szende 1973); 3662 szövegszónyi mintában 13,92% (Boronkai 2006). 2 vö.: Az izotópiatörés esetei Szakonyi Károly Ha itthon maradnál című drámájában: implicit jelentéselemből transzfor­máit téma 27,77%, explicit jelentéselemből transzformált téma: 11,11%, szituatív témaváltás: 29,62%, nem asszociatív témaváltás: 31,48%. A szituációból transzformált és a nem asszociatív témaváltás magas arányú előfordulása azt bi­zonyítja, hogy a szemantikai összefüggések nem választhatók el a pragmatikai tényezőktől és a szövegalkotás kognitív műveleteitől, melynek nyelvi megnyilvánulását szolgálja a közbevetések alkalmazása (Boronkai 2005). 3 Az egy beszélőtől származó, az alkotó saját szövegeinek mondatai között lévő kapcsolat, vö.: autotextualitás. 4 A különböző beszélők mondatai között lévő kapcsolat. 5 Gesztus metronóm: a szöveg szemléltetésére szolgáló nonverbális eszközök összefoglaló neve, fajtái: rámutatás (tárgy kiemelése), iránymutatás (tárgy téri viszonyok közé helyezése), kinetográf (mozgás leképezése), piktográf (képmás, körvonal rajzolása) (Buda-László 1981). Felhasznált irodalom Boronkai Dóra 2005. Beszélt nyelvi jellemzők a drámai dialógusban. E-tudomány. 3. évf. 4. sz. 1-21. http://www.e-tu­­domany.hu/cikkek/20050404.pdf Boronkai Dóra 2006. Napjaink családi kommunikációjának fő jellemzői. In: Balázs G. - Grétsy L. (szerk.) Nyelv és nyelv­­használat a családban. Tinta Kiadó. Bp. 41-69.

Next

/
Thumbnails
Contents