Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Boronkai Dóra: A dialógus retorikája
BORONKAI DÓRA • A DIALÓGUS RETORIKÁJA 47 ja dominál, így gyakran társalgásszervezőként, s nem módjelölőként viselkedik. Az evidenciális és szubjektív episztemikus kategóriába tartozó módosítószók funkciója, hogy a beszélő feltételezései, következtetései alapján határozza meg a mondatban megfogalmazott állítás valószínűségét vagy valószínűtlenségét (biztos, bizony, esetleg, talán, csaknem), s így a minőség maximájával áll szoros összefüggésben. A dialógusok szubjektív jellege miatt a vizsgált drámákban mindhárom beszerkesztési stratégiában, és a kérdő, tagadó vagy állító megnyilatkozásokban is ez a modalitáskategória fordult elő a legnagyobb arányban. A buletikus modalitást jelölő szavak esetében a modalitás forrása a beszélő kívánsága (remélhetőleg, különösképp), az affektív-evaluatív módosítószók pedig (szerencsére, sajnos) a beszélő kedvező vagy kedvezőtlen értékelését fejezik ki. Az ELLIPSIS MINT A DIALÓGUS HIÁNYALAKZATA Az elliptikus szerkesztésű mondatok gyakori alkotóelemei a párbeszédek egymást kiegészítő replikáinak. Az állandó ismétlésből származó redundancia megszegné az entrópikus szerkesztés követelményét és a dialógusok szerveződésére jellemző tematikus progressziót, ezért a megnyilatkozások általában tartalmaznak egy vagy több olyan betöltetlen pozíciót, mely a mondat szintaktikai szabályai szerint kiegészíthető. A betöltetlen értékhelyet alkothatják az állítmány, az alany vagy az igék reprezentálható (Dienes 1978) bővítményei, melyek implicit jelenlétére mindig tartalmaz utalást a megmaradt konstrukció. Az elliptikus szerkesztés fő funkciója nem a betöltetlen, hanem a betöltött pozíció kiemelése. A hiány kiegészülésének lehetőségei alapján a dialógusok felépítésében a kontextuális és a szituatív ellipsis játszik fontos szerepet. A kontextuális ellipsis hiányossága a szövegkörnyezet, tehát a beszédelőzmény vagy a hiányos szerkezetet követő megnyilatkozás alapján rekonstruálható, így válik a párbeszéd konstruktív, szerkezetet meghatározó elemévé. A kiegészülés lehetséges iránya szerinti anaforikus és kataforikus ellipszis a szövegek összekapcsolásának egy lehetséges elemeként a szövegvizsgálat szintaktikai szintjéhez sorolható (Szevro 1969). A hiányos szerkesztés az aktuális tagolás következménye, stilisztikai szerepét pedig erős tömörítő, sűrítő képessége adja, mely a mondat-vagy bekezdésértékű betöltetlen pozíció esetén a hosszabb replikákat tartalmazó dialógusokban szövegszervező erőként jelentkezik. A (28) példa több betöltetlen pozíciót tartalmaz, az alanyra az előző mondat, a tárgyra a szövegkörnyezet és a tárgyas ragozás utal. A (29) nyomatékosító szerepű megnyilatkozás hiányzó állítmánya és határozója az előző mondatból egészíthető ki. A kötőszóval kezdődő (30) mondat az előző összetett mondat főmondatához tartozik,
