Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Boronkai Dóra: A dialógus retorikája
40 Űj Dunatáj • 2007. március Boronkai Dóra A DIALÓGUS RETORIKÁJA Dialógusalakzatok Szakonyi Károly drámáiban A dráma nyelvének általános jellemzője, hogy olyan tudatosan megtervezett dialógusokból épül fel, melyek legfőbb törekvése, hogy a párbeszédek nyelvi tervezésekor a kötetlen nyelvhasználat tipikus elemeinek felhasználásával imitálják az élőbeszéd spontán jellegét. „A legélethívebb párbeszéd rendszerint a legdrámaiatlanabb is, mert az igazán drámai párbeszéd tömör, sűrített, szóval stilizált.” (Hevesi 1971). A dolgozat fő hipotézise szerint az élőbeszédszerűség fontos kellékei azok a hozzátoldáson és kihagyáson alapuló retorikai alakzatok, melyek megteremtik a korra jellemző társalgási stílus adekvát irodalmi reprezentációját. Szakonyi Károly Adáshiba és Ha itthon maradnál című drámáinak retorikai elemzése az adjekciós és detrakciós alakzatvizsgálat segítségével annak bemutatására törekszik, hogy a retorikai-stilisztikai eszközök mennyire jelentős szerepet játszanak az előre megírt dialógusok spontaneitásának megteremtésében. A TOPIKALIZÁCIÓ MINT HOZZÁTOLDÁSON ALAPULÓ SZINTAKTIKAI ALAKZAT A topikalizáció jelensége a beszélt nyelvi szintaktikai redundancia egyik tipikus esete, ezért a témaismétlő névmások (Szalámin 1988) vagy szekunder szituátorok (Szende 1973) a spontán szövegalkotás egyik legfontosabb eszközeként jelentkeznek a spontán és a drámai dialógusokban. Ezek a névmások nem helyettesítő szerepűek, nem a szóismétlés elkerülését szolgáló szövegkohéziós eszközök, hanem a névszó mellé kerülve létrehozzák az adott mondat vagy szövegegység leghangsúlyosabb elemét, a nyomatékos topikot (Szabolcsi 1980). Ezt bizonyítja az is, hogy a beszélt nyelvi szövegek kvantitatív vizsgálatai egyaránt a névmások magas arányát mutatják a beszélt nyelvi megnyilatkozásokban1. Az élőbeszédben a minősítést és az azonosítást kifejező, névszói állítmányt tartalmazó mondatokban és az igei állítmány mellett is gyakran előfordul a névmások topikalizáló funkciója, a drámai dialógusokban pedig főként az utóbbi típusú mondatokban szerepelnek az ilyen nyomatékosító szerkezetek (1) (2) (3) (4). (1) Az a készülék a hátukon, az adja az életet. (Szakonyi 1976a: 143) (2) De telefonálni, azt nem tudsz. Az egyik készülék rosszabb, mint a másik. (Szakonyi 1976a: 149)
