Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Vasy Géza: Illyés Gyula és az ő "megbocsáthatatlan bűnei" (tanulmány)

82

Új DuNATÁJ • 2007. DECEMBER

hogy Illyés Flórával valaha is járt volna Babitséknál, pedig a regény ezt látványosan leírja, dúsítva egy olyan elképzeléssel, hogy egy alkalommal éppen József Attila verseiről cserélt lesajnáló hangnemben eszmét Füst Milán, Szerb Antal, Szabó Lőrinc és Illyés. Flórában ezek hatására „Attila varázsa redukálódott” (594.1.)

Oldalakon át lehetne sorolni az Illyést és Flórát meghamisító közléseket. Mindezek tetőpontja, hogy mindkettejük megnyilatkozásait hazugságnak állítja a regény azzal a mesével, mely szerint 1937 májusától Illyés Flóra lovagja volt: levitte Mátraházára, majd hazakísérte onnan, rendszeresen találkozott vele, s amikor József Attila nyáron a Siesta szanatóriumba került, Flóra hívására azonnal leutazott Tihanyba, ahol boldog heteket töltöttek együtt, közben többnapos kirándulást is tettek. Flóra a barátnőjének is bevallja, hogy szerelmes, Anikó pedig felidézi, hogy Párizsban Flórának volt egy spanyol hódolója, s „Románcuk irigylésre méltóan szép és teljes volt.. .”(615. 1.) Kulcsfontosságú József Attila regénybeli szenvedéstörténetében, hogy Tihanyba érkezve Flóra hosszú ideig nem írt, s nem is válaszolt minden levélre. Ez sem igaz. Megvannak borítékai a második világháború alatt elpusztult leveleknek. A regényben József Attila összeomlásának indító oka az, hogy a Japán kávéházban, július 23-án Komor Bandi közölte vele, hogy néhány napja, hét közben együtt hajózott Illyéssel Tihanyba. Mintha Illyésnek nem lett volna munkahelye! Állandóan csak utazgat! Augusztus közepén Flóra, hogy Illyéssel lehessen, néhány napot Budapesten töltött a húszadikát is. József Attilához orvosi tiltásra nem engedték be. Ezek mégis „Vidám, emlékezetesen fénylő napok voltak. Csak olyan társaságba mentek, amelyben mindenki Illyés barátja volt. (...) Nem takargatták boldogságukat” (655.1.) A regényírót az sem zavarja, hogy Flóra könyve szerint ő augusztus 14-én jött fel a fővárosba s még aznap visszautazott, s az sem, hogy létezik tihanyi postabélyegzővel egy augusztus 18-i Flóra-levél, húszadikaival egy boríték. A regényíró ügyetlen is, például október másodikára keltezve már azt írta, hogy Illyésék ’’igyekeztek úgy konspirálni, hogy kapcsolatuk ne tudódjon ki” (677.1.) Még egy példa. József Attila november 18-án írta meg Flórának Szárszóról, hogy rendeződött a lakáshelyzetük, „már most vasárnap” meglátogathatja őket. Ez egy csütörtöki nap volt. Azokban az években még gyors volt a magyar posta, még az is elképzelhető, hogy Flóra pénteken este már olvasta a levelet. Mindenesetre 20-án, szombaton válaszolt, hogy későn kapta meg a levelet, s ezért csak egy hét múlva mehet. Ment is. A regény költő-alakmása Flóra kifogását hazugságnak gondolja. Alighanem csak azért, hogy az eddigi száz mellé még egy újabb rossz pontot kapjon az a nő, aki talán tényleg nem volt szerelmes József Attilába, de szerette és becsülte őt, s képességei szerint mindent meg próbált tenni érte. A regény viszont döntő mértékben Flórát okolja a tragédiáért.