Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Vasy Géza: Illyés Gyula és az ő "megbocsáthatatlan bűnei" (tanulmány)

80

Űj DUNATÁJ • 2007. DECEMBER

„Attila úgy érezte, hogy Gitta a huszonöt éves Illyést nem csupán anyás rajongással kedveli.” (231.1.) Ehhez képest Illyés kétszer is megírta, hogy a Simplon kávéházban találkoztak először, nem sokkal Attila Párizsból való hazatérése után. (Tehát valószínűleg 1927 szeptemberében.) Kölcsönösen ismerték egymás néhány versét, s rögtön barátkozni kezdtek. Illyés ekkor még messze volt a sikerességtől. A francia nyelvű vizsgáztatás nevetséges, Gitta asszonyt és Luca lányát pedig József Attila ismerte évek óta. A regényíró azonban szükségesnek tartotta már az első találkozásba beleírni a hét évvel későbbi ellenszenvet. Azt viszont elfelejtette Illyéstől átvenni, hogy József Attila tőle kért tájékoztatást a hazai viszonyokról, s azt kérdezte tőle: „Hol lehet itt egy jó mecénást szerezni?”

A regény szerint ezen az őszön „Illyéssel jól megértették egymást, de nem lehetett kitüntetettnek nevezni barátságukat, már csak azért sem, mert Illyés túlzott magabiztossága atyáskodásban jelentkezett.” (233.1.) Bizony fontos barátság volt ez, számos adat igazolja. A túlzott magabiztosság pedig ez időben inkább volt József Attilára jellemző. Illyésre nézve ez rosszakaratú beállítás.

„Attila bejelentkezett Babitshoz, és mert éppen találkozott Illyéssel, magával vitte.” (233.1.) Ezzel szemben maga Babits kérte meg a hozzá akkor még bejáratos József Attilát, hogy hozza el magával barátját. A szinte észrevehetetlen átalakítás célja az, hogy érzékeltethesse az önzetlenséget, s majd a későbbi hálátlanságot is. Ugyanis később rendre elhangzik, vádként, hogy én vittem oda, s onnan is kitúrt.

Nevezetes fotók készültek egy 1931. áprilisi csillebérci kiránduláson, tankönyvekbe is bekerült a két költő egyik kézfogásos képe, amelyen Illyés „Hosszú bőrkabátjában, fehér sállal a nyakában igen elegánsnak hatott, de hát telt rá neki a havi fixéből, a Nyugatban közölt versei honoráriumából. Attila átadta barátjának dedikált kötetét és kérte, ő írjon róla a Nyugatban. Illyés megnyugtatta, hogy ír a megértés és elismerés igyekezetével. Rögtön elolvasott néhány verset, az Anyám című tetszett is neki.” (301.1.) A felöltő egy Párizsban használtan vett viharkabát volt, különösebben elegánsnak aligha nevezhető. Illyés bizonyosan nem ígérhette meg, hogy ír a Nyugatban, hiszen e kötetben jelent meg a Babits-csúfoló, s ez aligha lett volna alkalmas József Attila és a lap kapcsolatának rendezésére. Erre Illyés a Külvárosi éj című kötet kapcsán tett kísérletet 1932 végén. Egyébként az ő anyagi helyzete sem elsőrangú. Fizetése lassan emelkedett 150 pengőről, támogatta a szüleit, s nem sokkal e kirándulás után nősült. A kirándulás leírását követő regényszöveg szerint Illyés lenézte, nem tartotta értékesnek, elismerést érdemlőnek József Attila költészetét. Ez a tézis számos alkalommal megjelenik ebben a regényben, Illyés gondolataiba bújtatva, dacára an-