Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Payer Imre: A világlíra hatása József Attila és Illyés Gyula költészetében
Payer Imre • Tanulmány 67 Gáldi László szerint József Attila legjobb Rimbaud-fordítása a Meghökkentek című költemény. A realista részletezést és a szöveghűséget emeli ki Kosztolányi Dezsőével szemben, ebből kiderül, hogy József Attila közelebb érezte magához a forrásnyelvhez ragaszkodó fordítói koncepciót, ez volt Szabó Lőrinc eszménye is a Nyugat első nemzedékéhez tartozó költőkkel - Rába György kifejezésével élve, a szép, tehát a szecessziós hűtlenekkel szemben. József Attilát a népiség iránti vonzódás is ösztönözhette a költemény fordítására. Gáldi a fegyelmezett, arányos szerkezet visszaadásán túl kiemeli a népies, halkan dúdoló dallamot. A képalkotásról szólva pedig így ír: „Rimbaud 'merész szókapcsolását, asszociációinak izgalmas játékát Kosztolányi saját vers-esztétikája szerint tompította és olykor valósággal súlytalanná tette. (...) József Attila viszont - anélkül, hogy bármely részletet túlontúl rikítóvá színezett volna - a proletárköltő mély együttérzésével tolmácsolta”. Gáldi a lírai realizmus eszményének sikeres megvalósulásaként értékeli a fordítást. A poésie pure József Attilára tett hatásáról Tverdota György is írt figyelemre méltóan, leginkább a Medáliák című ciklusában mutatva ki annak azt. Az irányzat az elvontsága, a jelközpontúsága ahhoz a felfogáshoz áll közel, amely a költeményt nem egyéni érzések vallomásszerű „gyónásának”, inkább az archaikumhoz közel álló ráolvasásokhoz, varázsigékhez közelíti. Nem kizárható, hogy a „tiszta költészet’nek a varázsmondásokhoz való közeledése vehette rá a költőt a Kalevala tanulmányozására is. S innen vagyis poésie pure-től vezet az út a népiséghez. Akár Bartóknál és Illyésnél modern szemléleten keresztül visz az út a népiséghez. Ez ily módon valóban egy második, tárgyias jellegű visszatérő klasszicizmus. A poésie pure-höz képest viszont kevésbé kedveli József Attila a fennkölt képeket, a tiszta költészet nála át van itatva a népi lírára jellemző képekkel. A neoszimbolista a közköltészeti beszédmód ötvösének intenciójára a nyelvi magatartáson kívül egy életrajzi tény is utal. Szántó Judit utal visszaemlékezéseiben arra, hogy József Attila a gödi strandon munkásoknak tartott szemináriumon a költő Paul Valéry-től olvasott fel egy költeményt, Szántó nem nevezi meg a címét, de nagy valószínűséggel, a József Attila által barátsággal tisztelt Kosztolányi Dezső fordította Tengerparti temető volt az. A hangsúlyozottan szublimált költemény hatása egyébként nem volt kedvező, a munkások azt kérték, hogy József Attila inkább saját, hétköznapi stílusú, mozgósító jellegű verseiből olvasson. Nemigen kellett tehát a neoszimbolista és mozgalmi ötvözet, József Attila persze ragaszkodott elképzeléséhez, a pártból való kiközösítésének ilyen, esztétikai okai is voltak. Legalábbis, ha komolyan vesszük az irodalmi értésnek a különbözőségeit, főleg annak kreatív megvalósulását, látható, hogy az adott hori
