Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Valachi Anna: Múzsaszerepben (tanulmány)

Valachi Anna • Tanulmány

53

godott tehát a sorsába: búcsúlevele - melyben fölmentette múzsáját a kötelezettségek alól - az utolsó (sír)vers (íme, hát megleltem hazámat...) rezignált hangján fogalmazódott: „Tudom, hogy szeretett, és tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. »Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már«”.34 Kosztolányi Számadás című versével búcsúzott nőimágójától, nagyvonalúan félreállva, hadd éljen majd Flóra olyan férfi oldalán, aki „méltóbb lesz” hozzá.35

Ahogyan a szerelmi partnerek sorozatát, a „barátválasztásokat” is érdemes szimbolikusan értelmeznünk. Hiába voltak József Attila költészetének legfőbb értői és népszerűsítői a Szép Szóban publikáló pálya- és eszmetársak; őket elsősorban a remekműveket „termelő” zseniális költő produktuma érdekelte; az infantilisnak, életképtelennek tartott, esendő - és maguk közt gyakran megmosolygott, olykor kiszámíthatatlanul viselkedő - magánemberrel nemigen tudtak mit kezdeni. Mindenesetre 1937 júliusában a Siestea Szanatóriumban kezelt József Attila joggal érezhette úgy, hogy éppen legjobbnak tartott barátai juttatták - merő jó szándéktól vezérelve - a földi pokolba: az elmeorvosok kezére. Onnan pedig nem volt visszaút.

Vélhetően ez a csalódás késztette arra, hogy kibéküljön régebbi pályatársaival, a „szépszósok” ellenlábasaival, a Válaszba dolgozó költőbarátaival, akiktől időközben elhidegült. A szárszói utazás előtt a Siesta Szanatóriumba „berendelt” Illyés Gyula (1902-1983), Szabó Lőrinc (1900-1957), Kodolányi János (1899-1969) nem is nagyon értette, miért érzi József Attila ennyire sürgetően fontosnak, hogy tisztázza velük korábbi ellentéteit.

Holott akár úgy is fölfoghatjuk ezt a jelenetet, mint egy „élet-színpadra” alkalmazott Szondi-tesztvizsgálatot, melynek során a költő a betegszobában sorra elé járuló barátai közül kiválasztja a számára legszimpatikusabbakat, illetve legellenszenvesebbeket. Ezzel a gesztusával pedig maga vetette meg a halála utáni kisajátítási törekvések alapját - hiszen a november 3-i megindító búcsú után nehéz lehetett eldönteni, kinek is szólt tulajdonképpen a Szárszón írt, „Drága barátaim, kik gondoltok még a bolonddal...” kezdetű, utolsó töredék.36

József Attila, úgy tűnik, élete utolsó heteiben valóban a végére akart járni annak, kiket tekinthet igazi szövetségeseinek. Választása helyességéről próbatételekkel igyekezett bizonyosságot szerezni. A halála előtti napon még egy esélyt adott magának, illetve barátainak, amikor Balatonszárszón meglátogatta őt a Szép Szó vezérkara, kezelőorvosa kíséretében. Az elutazásuk előtti „vizsga” tétje az lehetett: vajon hogyan reagálnak a költő teljesíthetetlen kérésére. Hiszen József Attila is tudta - láthatta -, hogy nincs számára hely az ötszemélyes autóban. Hogyan vihették volna magukkal