Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Szigeti Lajos Sándor: Tablólíra (tanulmány)

Szigeti Lajos Sándor • Tanulmány

37

ébresztő magatartás krisztusi léthelyzetet is mutat, azét a Krisztusét, aki a Gecsemáné kertben magányosan virraszt.

Itt azonban el is különböződik a két költő poétikai gondolkodása. Illyés és József Attila közt az a különbség, hogy József Attila késői verseiben felhagy ezzel a kompozíciós megoldással, nyelviségében is képes megújulni, annak ellenére is, hogy bár elfogadom, amit Beney Zsuzsa mond, mely szerint „József Attilának nem kell új nyelvi kifejezőeszközöket keresnie, mint a következő generáció költőinek, a nyelv konvencionális struktúráját érintetlenül hagyja, sőt paradoxonaiban maximálisan kihasználja - és maximálisan ahhoz kötődik”, de én hadd tegyem hozzá: betör költői rendszerébe, a világ látható rendjébe, nyelvi kifejezhetőségébe a rendbe nem foglalható, nyelvvel kifejezhetetlen, meghatározóvá válik a felismeréslírában, az eszméléslírában a nyelven túli keresése és megtalálása, a hallgatás poétikája is, ezért szűnik meg kései verseiben tablólírát írni. Illyés folytatja az „együtt” kezdett utat, s majd csak a hatvanas években született Minden lehet című kötetben látszik fordulatot hozni, új poétikai lehetőségeket próbálni. (Ez az a kötet, amelyet még az urbánus költők és irodalmárok is elismeréssel fogadtak). A másik nagy különbség, hogy míg Illyésé szolidaritás-líra, ezért marad meg a tablóknál, addig József Attiláé szenvedéslíra, mely összeköti őt T. S. Eliot, Paul Valery, Gottfried Benn, Garcia Lorca szintetizáló lírájával - ezt már Szabolcsi Miklós is észleli12 -, de én hadd tegyem hozzá a valamivel későbbieket, ugyanis hat, illetve érintkezik Pilinszky János, Nelly Sachs, Paul Celan, Louis MacNeice költészetével is. Életrajzi különbségekből is fakadhat a poétikai különbség: Ilylyés népszerű, ismert és elismert költővé, szerkesztővé válik hamarosan, József Attila pedig egyre jobban marginalizálódik, s neki marad - Tverdota György szavaival - a komor föltámadás titka.

Jegyzetek:

1. Vö. A magyar irodalom története. Akadémiai, 1966: 1929-re teszi, Bóka László: A magyar irodalom története a két világháború között. In: Válogatott tanulmányok. Magvető, 1966.1113. 1928 és 1932 közé.

2. Vö. Új Anthológia. Fiatal költők 100 legszebb verse. Összeállította Babits Mihály. Nyuga-kiadás, 1932.

3. Vö. Pomogáts Béla: A tárgyias költészettől a mitologizmusig. A népi líra irányzatai a két világháború között. Irodalomtörténeti Könyvtár. Akadémiai, 1981.157-163. is inkább az 1932. év mellett látszik dönteni.

4. Babits Mihály: Bevezetés. Nyugat, 1929. január, l.sz.

5. Basch Lóránt: Néhány szó irodalomtörténet. (Levél Veres Péterhez). Irodalmi Újság, 1955. aug. 20.6. és Egy lieteráris pör története. Irodalomtörténet, 1969,408-433.

6. Gaál Gábor: A Korunk évtizedeinek margójára. Idézi Kántor Lajos: Alapozás. Kriterion, 1970. 238.

7. József Attila: Az istenek halnak, az ember él. Babits Mihály új verseiről. A Toll, 1930. jan. 10., 10.23., 111: Tárgyi kritikai tanulmány. Babits Mihály verseskötetéről. Az író kiadása. In József Attila Összes Művei. III. 58.

8. Vö. Bori Imre: A „semmi ágán”. Híd, 1962.12.1115-1129.

9. Vö. Szigeti Lajos Sándor: A virrasztó költő. Tiszatáj Könyvek. Szeged, 2002.262-278.

10. Vö. Bacsó Béla: Határpontok. Hermeneutikai esszék. T-Twins-MTA Lukács Archívum, 1994.181.

11. „Das Verstehen verstehen” - Vö. Bourdieu, Pierre: Die Regeln der Kunst: Genese und Struktur des literarischen Feldes. Frankfurt am Main: Suhrkamp, 1999. 449.

12. Vö. Szabolcsi Miklós: Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930-1937. Akadémiai, 1998.953.