Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzetek

18

Új Dunatáj • 2007. december

Nem könnyen barátkoztunk össze. Ez 1927 őszén lehetett. Ő huszonharmadik évében járt, én akkor novemberben lettem huszonöt. Egyéniségünk tehát már kialakult, ha írói arcunk még nem is. A Simplon kávéházban fogtunk először kezet.

Hallani már hallottunk egymásról. Rubin [itt megszakad a kézirat]

(Shakespeare VI. Henrikjének a kézirat-másodpéldánya hátlapjára írt szöveg. Illyés Gyula tagja volt a Shakespeare Összes drámáit előkészítő szerkesztőbizottságnak, így kerülhetett hozzá Németh László fordítása. A jegyzet valószínűleg az ötvenes évek második felében keletkezhetett. - A szerk.)

1973. FEBRUÁR 14.

Illés Béla 1954-ből kelt levele Révaihoz: miért nem hívták meg József Attilát a szovjet írókongresszusra még harmadikul sem? Nagy Lajos mellé s mellém. Kun Bélával s Zsdanowal folyt erről tárgyalás, többször is, de „József Attila neve egyetlenegyszer sem merült föl”. Kun Béla - írja Illés - „Nagy Lajossal és Illyés Gyulával megérkezésük első napján találkozott (az én lakásomon) - minden s mindenki iránt érdeklődött, József Attiláról akkor sem esett szó”.

Emlékezetem nekem is hézagos, de egy-egy mellékkörülmény néha védőburokban őrzi a múlt töredékeit. Kun Béla azon a számomra nem egy meglepetés miatt is emlékezetes találkozón (nem ismertem meg azonnal Kun Bélát) nemcsak hogy megemlítette József Attilát, hanem „tehetséges ember”-nek nevezte. A beszélgetésnek ezen a pontján már tudtam, hogy ki az, aki a szót dirigálja. írókról beszélt, illetve jellemzett. Nagyrészt olyanokat, akiket személyesen ismert, nem népbiztos, hanem hajdani újságíró korából - íróasztala a Kosztolányiéval szemben állt. Kivételt kettővel tett (akit nem ismert személyesen), Szabó Lőrinccel és éppen József Attilával. Az, amit az utóbbiról mondott, azért lepett meg s ragadt meg fejemben, mert igen tárgyilagosnak hangzott abban a szobában.

Kosztolányinak, Szabó Lőrincnek elmondtam, amit (jót) Kun Béla róluk mondott, Babitsnak átadtam a nyírfagyökér dohánydobozt, melyet Illés Béla küldött neki. Arra nem emlékszem, hogy József Attilának átadtam-e a hírt Kun Béla véleményéről. Ez az én moszkvai utam szakította meg igen hosszú időre (halála előtti időig) a baráti viszonyt köztünk. Ez akkortájt volt a legmeghittebb.

Mialatt én kint voltam, cikket írt s akart közöltetni arról, hogy személyemben méltatlant hívtak meg az orosz írók: mert csak külsőleg vagyok forradalmár, valójában fajvédő, azaz fasiszta vagyok. Ezt én nem láttam (a hagyatékban meg kell lennie, hacsak Sándor Pál nem semmisítette meg ezt is). Szabó Lőrinc és Zilahy szerint egyformán rossz - ha ugyan nem veszélyes - gondolatokat ébreszthetett az orosz és a magyar hatóságokban. A Magyarországban így nem adtak helyet neki, sőt Lőrinc telefonon értesítette Mucát, hogy Attila tán máshova is elviszi a cikket, beszéljen vele.