Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - N. Horváth Béla: Bevezető
Bevezető 5 JÓZSEF ATTILA ÉS ILLYÉS GYULA KAPCSOLATÁHOZ A József Attila Társaság, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kara Poétikai töréspontok József Attila és Illyés Gyula kapcsolata címmel konferenciát rendezett Szekszárdon 2007 júniusában. A konferencia címe nemcsak a XX. századi magyar líra két kiemelkedő képviselőjének személyes kapcsolatára utal. Az előadások nem arra kívántak elsődlegesen koncentrálni, hogy József Attila és Illyés Gyula barátságát milyen történeti, politikai és személyes okok bontották le, hogy élete utolsó éveiben József Attila csak gyűlölettel tudott nyilatkozni pályatársáról, korábbi barátjáról. Noha az előadók közül többen is témául választották a Flóra-verseket, de nem azok személyes referencialitásaival foglalkoztak, tehát nem állították mondandójuk középpontjába Kozmutza Flóra ihlető alakját, nőiségét, választását a két költő, a két férfi között. A töréspontok poétikai útelágazást is jelentettek a 30-as évek elejének magyar költészetében. Az avantgárd nonkonformizmusát, anarchizmusát, lázadását József Attila a társadalomjobbító, társadalom megváltó népi és kommunista mozgalmakban élte tovább, rövid ideig alárendelve költészetét is ezeknek a céloknak, ideáknak. Illyés is a társadalmi moralitást, a népképviseletet emelte tézissé és lírai programmá. S bár a kor irodalmi életéhez, szellemiségéhez Illyést erősebb szálak fűzték mint a perifériára szorult József Attilát, a modernitás válságának megszólaltatására alkalmas beszédmódot az ő öngyötrő, önelemző, a személyiség bonyolult valóságát kívülről és belülről is láttató művei alkotják meg. Az itt közölt tanulmányok - reményeink szerint - árnyaltabb képét rajzolják meg József Attila és Illyés Gyula kapcsolatának, s közelebb visznek a töréspontok megértéséhez is. A konferencia néhány előadását későbbi számainkban közöljük. N. Horváth Béla
