Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Bozsik Péter: Csontafejér. Csingágó telep 3.
Bozsik Péter • Csontafejér. Csingágó telep 3. 11 rőt kártyáit, közben maga elé mormogott. A férfi először azt hitte, részeg és magában beszél, ám aztán rájött, a banya varázsigéket mormol, sőt valakit éppen megátkoz: „Mosdóvized vérré váljon,/Törülköződ lángot hányjon,/A nyavalya hóttig rázzon,/ Száraggy, szikaggy, dagaggy,/Ahun most ülsz oda ragaggy.” Mondókája után kirakott egy kártyalapot, és valami jelet rajzolt minden egyes kártyalap fölé. Mikor a férfi figyelmesebben megnézte, akkor látta, hogy a boszorkány az ajtajára festett jelet rajzolja a kártya fölé. Micsoda radikális eklektika, sóhajtott föl, majd megkerülve a banyát a térre lépett, de gyorsan vissza is ugrott a lépcsőházba, mert megint valami tankszerű morajlást hallott a műút felől. Ám csak egy vörös traktor fordult be a négyemeletesek alatti aluljáróból. A férfit megdöbbentette a traktor, egyébként Zetor 202-es, látványa: kék, fehér, piros szalagokkal volt díszítve, akár ha lakodalomból jönne, fülkéje hiányzott és a kormánya elé egy második világháborúból származó (a férfi gyerekkori, partizánfilmes élményeiből jól ismerte ezeket a fegyvereket) golyószórót szereltek. A traktor vezetője vadonatúj vörös melegítőben feszített, akár a traktor színe, rejtőszín, mondta a férfi cinikusan; a kor divatja szerint gondozatlan szakállt viselt és zsíros, loboncos, hosszú hajat. A legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy a traktorra föl volt szerelve egy borona. Valahol megint temettek, gondolta a férfi. Éjjelente bandák garázdálkodtak a kisvárosban, igaz még csak az egymással való leszámolásokkal foglalták el magukat, de a halottakért, akiket pár nappal később a termőföldeken, tömegsírban temettek el, senki sem mert jelentkezni a rendőrségen. A vörös melegítős fickó megfordult az udvarszerű téren, gyengéden megsímitotta a golyószóró tusát, leadott egy rövid sorozatot a levegőbe, majd cigarettára gyújtott és ugyanazon az úton, ahonnét jött, elhajtott. A férfi gyorsan kilopózott (akár valami tolvaj, gondolta) a lépcsőházból és szorosan a házfalak mellett lépkedve a közeli boltba sietett. A sarkon megtorpant, mert az üzlet előtt terepszínű egyenruhásokat pillantott meg, hasonló fejformájúakat, mint a traktoros; sört iszogattak és barkochbáztak. Épp akkor találtak ki egy hoszszú, összetett mondatot, amely valami olyasmi volt, hogy Hasfelmetsző Jack terhes nőt operál, miközben hátulról dugják. így, dugják. A férfi iszonyodva lépett be a boltba, hirtelen nem is tudta, miért jött. Aztán gyorsan vásárolt negyed kiló kenyeret, tíz deka parizert és egy liter Baltic vodkát, mert az volt a legolcsóbb. Még húzta egy ideig az időt, hogy minél később kelljen az utcára mennie, de nem tudott beszédbe elegyedni a mogorva elárúsítónővel, így elindult hazafelé. A sarkon még visszanézett, nem követik-e, de hála istennek, rá se hederítettek, már az újabb poénon röhögtek. A lépcsőházból eltűnt a banya, sőt ajtajáról a jel is, csak a szemét maradt. Furcsa, gondolta a férfi, lehet, hogy csak képzelődtem?
