Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - N. Horváth Béla: József Attila és a Szép Szó
66 Űj Dunatáj • 2006. március vágyó - egyén erkölcsi feltételévé, „az én vezérem bensőmből vezérel” nemcsak profán utalás a fasiszta - és fasisztoid - rendek vezérkultuszára, hanem a személyesség, a meggyőződés rendjét és erejét is szembehelyezi a behódoló, a megalkuvó magatartással. Még akkor is, ha a mind a kéziratban mind pedig a verset először közlő 8 órai Újságban többes számú alany szerepel: „A mi vezérünk bensőnkből vezérel”. (JAÖVII. 269.) Nem vitatható a vers egészének szembenállása a Horthy-rendszerrel, hogy a műben megjelenő antidemokratikus társadalom az a világ, amely legnyilvánvalóbban a versben alapértékként lefektetett liberális eszméket (és azok képviselőit) támadja. Ezzel együtt nem hihető, hogy a „mi vezérünk” és a „te szülj nekünk rendet” egy kisebbségre, a polgári liberális értelmiségre vonatkozna. A közösség, a „nép” nevében szóló egyén fogalmazza meg itt azt a világképet, amely minden civilizált és demokratikus rend alapja: „Emberek, nem vadak - / elmék vagyunk! Szivünk, míg vágyat érlel, / nem kartoték adat.” Ez a - liberális filozófiákban oly meghatározónak tekintett - felvilágosodásbeli eszméket felsorakoztató érv ugyanis éppúgy lehet egyéni világkép, mint egy társadalom politikai berendezkedését szabályozó társadalomkép. A civilizálatlan vadsággal szembeállított „ember” lényegi tulajdonsága az „elme” és a „szív”, azaz az értelem és az érzelem. (Hogy az érzelem itt a „vágyra”, implicite a nemi vágyra összpontosul, az a vers többször említett pszichoanalitikus hátterének folyománya.) A szabadság és a rend anya-gyermek képzetéből következik az a gyermeki attribútumokkal érzékeltetett kiteljesedés, amelynek aufklárista jellegét ismétcsak könnyű belátni. A tanítás, oktatás a felvilágosodásra épülő polgári rend alapköve, a civilizáció áthagyományozódásának eszköze, a játék pedig - nem utolsósorban a rousseauista hagyományoknak köszönhetően - a polgárrá válás gyermeki metódusú elősegítője. Persze a játék pszichoanalitikus tartalmáról nem feledkezhetünk meg, hisz erről maga a költő szól egy későbbi írásában. A Szép Szó 1936. márciusi első számában a lap szellemiségét nemcsak a beköszöntő, az Ignotus Pál által jegyzett Vissza az értelemhez jelzi, hanem az ugyanebben a számban a Figyelő rovatban megjelent Rosszirányú mozgalmak is. Az idősebbik Ignotus száll vitába Magyarország hercegprímásával, Serédi Jusztiniánnal. A főpapnak azzal a kijelentésével vitázik, amely elmarasztalja a liberalizmust, a kommunizmust, a szabadkőművességet, s a kereszténység és liberalizmus szellemi kapcsolata mellett érvel. Tény, VI. Pius pápa 1791-ben elítélte az Emberi jogok nyilatkozatát annak „féktelen szabadsága” (a lelkiismereti szabadság) miatt, s a katolikus egyház bírálta a modern kapitalizmus alapjának tekintett neoliberális gazdaságfilozófiát. A szabadság és egyenlőség eszméje azonban az ókereszténységben gyökeredzik (Endreffy 1994.). Erre utal Ignotus is, amikor az elmarasztalt szocializmust védi („ízetlenség volna föl-
