Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1. szám - Töttős Gábor: Miért és hogyan szerette Mészöly Miklós Szekszárdot?

Töttős Gábor • Miért és hogyan szerette Mészöly Miklós Szekszárdot? 39

legszebb és legtöbbet elemzett példája a Térkép Aliscáról, a kötetnyi lírai vallomással felérő novella, amely egyben a legkiteljesedettebb prózai alkotások korai előképe.

Csupán négy évvel később, 1977-ben született a Szárnyas lovak, amelyben ismét a mitizált valóság áll előttünk. Mivel azonban egykét esetlen találgatáson kívül sem a valós szándékot, sem a helyszínt, sem az alakokat nem közelítették meg a megjelenése óta eltelt emberöltőben, szinte erkölcsi kötelességünk néhány tényben segédkezet nyújtani, annál is inkább, mert ez is a címben föltett szeretet kérdéséhez visz közelebb.

A történet színhelyét azért nem közömbös behatárolnunk, mert az közel esik az egykori Kótai-házhoz: szívesen borozgatott itt gimnazista korában Mészöly Miklós tanárával, Hencze Bélával, (aki elsőként vitte közel őt a francia kultúrához). Innét, a Bocskai utca végétől szinte kőhajításnyira van két olyan szóba jöhető szurdik, ahol a nevezetes történet megeshetett. Mindkettőre igaz, hogy onnét látni a „szemközti domboldalon” a Remete-kápolnát. Ezek egyikében, a Tatai-völgy aljában állt (és áll ma is) az egykori Töttős tanya. Ez a Nyomozás című novellában többször is fölbukkan: „A tíznapos statárium alatt itt szúrnak agyon két orosz katonát, hegyezett karóval. (...) A Töttős féle présház fölött burjánnal benőtt kivégzőbarlang. Szemre olyan, mint a többi szurdikodú; a háború után átmenetileg cigányok laktak benne, a falon még látszik a meszelés.”7 Megvan tehát a novella egyik főszereplőjének családneve, valamint a kettős halál motívuma. Ugyanebben a részben a Budapestről érkezett lánnyal „Délután kimegyünk a szőlődombok közé. (...) »Ha akarod, megmutatom a kivégzőbarlangot« - mondom, de Zsuzsa félni kezd... Tréfából szőlőkaróval célzóm meg, és lassan követni kezdem; erre azonnal visszasompolyog Töttősék gyümölcsösébe.”8 Belép tehát a szerelem motívuma, amely a karóval és a halállal is összekapcsolódik.

De hogyan lesz ebből az a történet, amelyben egy mustgáztól meghalt, összeölelkezve maradt szerelmespárt találnak a szüretelőkád alján, majd látszólag szokatlan formában eltemetik a nő férjének elképzelése szerint? Ehhez tudnunk kell, hogy Mészöly egyik legjobb barátja volt a nálánál kilenc évvel fiatalabb Töttős László, aki a legkülönösebben fejezte be Pécsett az egyetemet: rádőlt a nyolcmázsás vaskapu. Az értelmetlen halál után az író barát látszólag már nem tehet semmit érte, s így gyászát sem tudja megélni. Ezért ajándékozza meg életéhez méltó, szerelmeshez, fiatalemberhez illő romantikus halállal, s még valakivel, a nővel, aki vele hal. Az olvasó gyanútlanul fogadja el - s talán kitűnő névleleménynek gondolja - már az első mondatban: „Tikos Rákhel mondta egyszer a hajnalra, hogy »megjöttek a szárnyas lovak« - de lehet, hogy az egész csak egy álom mérgezése, a Bálint-híd csurgójánál már tegnap ott ült egy varjú.”9 A balladai kellékekkel előforduló név azonban nem költött,