Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Stekly Zsuzsa
68 Üj ÜUNATÁJ • 2006. DECEMBER STEKLY ZSUZSA Tűzzománc: másnak csak egy szó vagy mesterség, de nekem gyermeki álom, lányos szerelem, asszonyos boldogság, melegség és menedék. Eleinte festett zománcot készítettem, majd a klasszikus rekesztechnikát alkalmaztam. Mostanában a műfaj határait feszegetem: valami mást, izgatóan újat szeretnék. A tűzzománc szerintem sokkal többre hivatott annál, hogy ötvös remekek betétjéül szolgáljon, ha mégoly művészi is az. A vörösrézlemezre tűzzománccal készített képek szabad téren is maradandóak. A világ számára zománcműves vagyok, de lelkemben festő. Készítsek bár képeket akvarellel, olajjal, vagy éppen a 800 fok felett olvadó anyaggal. Ezért dolgozom most a festői rekeszzománc kialakításán. A klasszikus mesterek archaikus felfogásban, szakrális témákat ábrázoltak. Az időtlenségbe merevedett Madonna-arcok csodálatosak, de én játszani szeretnék a vonalakkal, feloldani a merev korlátokat. Megragadni és megörökíteni a pillanat szépségét, egy mozdulatot, egy bájos nőt, vagy a virág lelkét, úgy, hogy képeimből béke, szeretet és harmónia, az élet kiteljesedő szépsége és reménysége sugározzon. Természetesen megtartom a rekesz határozottságát, de ugyanakkor festői megoldásokkal színezem azt. Stekly Zsuzsa
