Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Bíró Béla: Egy igazabb József Attila
Bíró Béla • Egy igazabb József Attila 59 nem a gondolat önértékének érvényesüléseként terjeszti elő. Vitázó megjegyzéseiből hiányzik minden zsurnalisztikái hevület. József Attila szellemi teljesítménye iránt érzett csodálata sem kontrolálatlan rajongás. Racionálisan megalapozott meggyőződés, melyet velünk olvasókkal csaknem mindig sikerül elfogatatnia is. Ez a szövegekre jellemző tudományos önfegyelem teszi képessé arra, hogy a József Attila-kutatás erkölcsileg és politikailag legkényesebbnek tűnő kérdéseivel is tárgyilagosan és köntörfalazás nélkül szembenézhessen. Ezek a tanulmányok teszik ki a kötet második, nagyobbik részét. Lengyel András József Attila nemzeti eszméhez való viszonyát a fennmaradt, gyakran rendkívül töredékes szövegekből is biztos kézzel bontja ki. Éles szemmel figyel föl rá, hogy a nacionalizmust József Attila nem a sajátosság kultusza miatt marasztalja el, ahogyan azt ma legtöbbször tesszük, éppen megfordítva, legfontosabb fenntartása épp abból fakad, hogy úgy véli: a nacionalizmus „ellentmondásban van önmagával: különösséget ígér és általánosságot ád. [...] A különböző nemzetiségek nemzeti eszméjében éppen az a megegyező mozzanat, hogy tartalma nemzetiségek szerint más és más”13, a nacionalizmus azonban csupa „üres”, nemzetek fölötti (de ennek ellenére kirekesztő) általánosság. József Attila felületes megközelítésre nacionalistának érzékelt hangvételű szövegeiből éppen a kirekesztő szándék hiányzik teljességgel. Sehol egy antiszemita vagy idegenellenesnek tekinthető allúzió. A nemzeti eszmének a nacionalizmus különböző változataival való azonosítását ezért is utasítja el olyan határozottan. „A szánk is tátva maradt, amikor a fegyvercsörgésből kihallottuk, hogy a nemzeti eszme és a társadalmi elv csakúgy fenekedik egymásra, és még lejjebb esett az állunk, amikor kioktattak bennünket, hogy azért vagyunk kultúrálatlanok mi magyarok, mert a nyugati életformát nem akarjuk honunkba fogadni.”14 Más helyütt még világosabban fogalmaz: „Kultúra, költészet és nemzet [... ] egymásban kelnek életre, azaz a nemzeti közösségek a kultúra egységei” s ,,[e]zek az egységek formák lévén, minőségben még akkor is eltérnek egymástól, ha különben ugyanabba az értékosztályba tartoznak is”.15 S ezt a megközelítést tömöríti egyetlen mondatba az ismert megfogalmazás, miszerint „A nemzet [...] közös ihlet”. Ezekben a mondatokban csak az nem ismeri fel Will Kymlicka, Anthony D. Smith és más mai kommunitárius liberálisok szóhasználatát, aki nem ismeri vagy nem akarja ismerni őket. Lengyel András érdeme, hogy József Attilának ezeket a gondolatait is megpróbálja a mai magyar közvélemény számára hozzáférhetővé tenni.
