Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Töttős Gábor: A másik Bezerédj István
Töttős Gábor • A másik Bezerédj István 53 A LEGNAGYOBB MAGYAR LEGNAGYOBB OTROMBASÁGA? Ma már csak ködképként láthatjuk azt a személyes ellentétet, amely a legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi István és Kossuth Lajos között kifejlődött. Mielőtt hosszasan idéznénk az utóbbit, előzményként elég annyit tudnunk, hogy az 1843- 1844-es országgyűlésen hajszál híján elfogadták a nemesi adózásról szóló törvényjavaslatot. Erre emlékszik vissza a Bajza József szerkesztette Ellenőr. Political zsebkönyv, a Pesti Ellenzéki kör megbízásából című kötet Az adó című tanulmányában a forradalom jövendő jelképes alakja. „A dolgot ki lehetett volna egyenlíteni, de a kormánynak oly kimondhatatlan sok dolga volt; s egy egész országgyűlés eredménytelensége oly csekélységnek nézetett, hogy teljességgel nem lehetett reá érni az országgyűlést még egy hétig együtt tartani! Mondják, hogy éppen azért nem volt idő az országgyűlést még egy kissé együtt tartani, mert majd még úgy e kérdésből mint a hypothecalis bankból s a fiumei vasútból valami talált volna lenni; s az eredménytelenség nem szolgálhatott volna lépcsőül bizonyos hivatalszemélyzeti változásokhoz. - Nem tudom, nem voltam ott! Mondják azt is, hogy az egész elvvita csak úgy került elé, mert egyik fél nem igen akart fizetni; a másik fél meg nem igen akart ily módon, ily föltételek mellett fizetni. Nem tudom, nem voltam ott! - Elég az hozzá; az adó, vagy subsidium, vagy benevolum oblatum, vagy miként is nevezzük, megbukott. És az országgyűlés eloszlott. Országgyűlés után Bezerédj István azt mondá: »Megtörtént a kísérlet országgyűlésen, sikertelenül; elkövetkezett az idő, melyben, ha egyebet nem lehet tenni, legalább (lelki)ismeretünkkel számot kell vetni. Ez sikerrel nem mindig, de mindig lelki nyugalommal jár. Vannak idők, mikor e szomorú vigasztalással is be kell érni, ellenben még ezt is nélkülözni nem szabad. Én nyíltan vallottam, hogy a nép közadójában nem osztozni igazságtalanság, bűn; lelkiösmeretem nem engedi, hogy ez igazságtalanságban tovább részt vegyek. Adózni fogok.« így Bezerédj. És beíratá magát Tolna vármegye adózói közé. Isten áldja meg! Néhányan követtük példáját. Legtöbben Zalában Deák vezérlete alatt, körülmény szerint a házi adóra szorítkozva. És gróf Széchenyi? Cikkeket íra Bezerédj ellen a Jelenkorba. Soha ezeknél szívtelenebbeket nem olvasék. De hiszen a gróf kérkedni szokott vele, hogy ő a szívtől nem kér tanácsot. Nem volt gúny, nem piszkolódás, melyet Bezerédj fejére nem szórt volna. Akkor vesztette el Bezerédj egyetlenegy angyal gyermekét, s idegen maradt, örömtelen lakában, mint az ágaitól megfosztott törzs, fájdalma még égetően új vala; és a gróf még e fájdalmat »den auch den Göttern heilig ist« (mely még az istenek
