Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Töttős Gábor: A másik Bezerédj István
Töttős Gábor • A másik Bezerédj István 47 Az 1827-től alispán Csapó tengelici homok pusztájából mintagazdaságot varázsolt, mind növénytermesztése, mind állattenyésztése messze földre vitte hírét, s országos szaktekintélyként tartották számon, nem feledve érdemeit a mezőgazdasági szakoktatás és az egyesülés terén. Bezerédj saját birtokainak gondos igazgatásán és fellendítésén kívül a selyemhernyó-tenyésztés összefogásával és áldozatkész vezetésével alkotott maradandót. Mindkettőjük számára kitűnő ösztönzést adott közvetlen környezetük. Pécsy József visszaemlékezése szerint szomszédjuk birtokán, Kajmádon Ferenc József nevelője, gróf Bombelles egy skót pap vezetésével nemcsak kápolnát és iskolát építtetett, hanem „külföldi módra gépekkel, cilinderes, frakkos, pantalonos béresekkel munkáltatta a földet”, amelynek későbbi tulajdonosa az ország leggazdagabb birtokosa, Sina György báró. Másik szomszédjuk az a Gindly Rudolf, akinek gazdasági cikkei tanúsítják kísérletező kedvét a burgundi répától az indigóig és gyapotig, eredményeit pedig meglehetős gazdasági ereje reprezentálja. Azt is elmondhatjuk, hogy az ország négy gőzekéje közül az egyik megyénkben működött már idekerülése évében. Egy Nobel-díjas gondolat előképe A magyar nemesség hagyományos jogi képzettségében részesült Bezerédj élete utolsó évének kezdetén, 1855 áprilisában írja a honi gazdaságtörténeten munkálkodó barátnak, Csengery Antalnak: „én szaktudományilag rendszeresen képzett földmívelő éppen nem vagyok, és csak a régi magyar földesúri életmód szerint tanultam bele atyám mellett, úgy, ahogy a pusztai birkászattal, gulyával, ménessel bíró gazdálkodás vezetésébe, ez is csak mintegy lopva űzhető foglalatosságom maradván, amint tudod, más irányokban vezető életpályámon”. Az ezt idéző Bodnár István és Gárdonyi Albert kétkötetes életrajzukban ugyan viszonylag részletesen és elismeréssel szólnak Bezerédj gazdaságtudományi írásairól, de olykor hiányolhatjuk kellő elmélyülésüket. Jellemző, hogy teljes egyetértéssel olvassuk a következőket. „A Magyar Gazda 1842. évi 7., 26., 31. számaiban a puszták népesítéséről írt cikkei érvelésük alaposságával és irányuk komolyságával egyaránt feltűnést keltettek s Bezerédj legjobb alkotásai közé sorolhatók.” Mennyivel inkább így vélekedtek volna, ha észreveszik, hogy a - hihetőleg tavaszi munkák miatt felfüggesztett - cikksorozat nagyobbik fele a 61., 62., 64., 66., 68. és 70. számban is folytatódik, s így kikerekedvén - a Magyar történeti bibliográfia mezőgazdasági és népesedési részének tanúsága szerint - korszakának legjelentősebb e tárgyban született műve. Hozzátehetjük, hogy a figyelmen kívül hagyott részben éppen azokat a gazdasági-társadalmi következtetéseket vonja le a szerző, amelyek kellően megalapozták a további elmélkedéseket és a forradalmi átalakulást.
