Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Bezerédj Zoltán: Vers (Húsvéti harangok)
Dr. Bezerédj Zoltán • Vers 37 Dr. Bezerédj Zoltán HÚSVÉTI HARANGOK Hajnal pírlik, ébred a reggel Felhőbe nyúló Eiffel egén. Lobbot vet a szikra csillámló palák közt sudár fák tetején. Alattam a Szajna ölelve szökken kanyargó házak elé, apró kicsi hangyaparányok nyüzsgve sietnek szertefelé. Tavaszillat lebben a légben, szédítő látkép tárul elém; körben úszó Párizs, a csodás, mosolygva int az ég peremén. Köröttem zúg a bábeli zaj, angol, olasz, néger szó csicseg; családok s barátok hű frigyét a Tour emléke szebbíti meg. Én csak merengek a távolba, arcomon könnyek és hallgatok. Mögöttem összesúgnak páran, tudták ők is, - hogy magyar vagyok. Klimm-klamm, klimm-klamm, kondul a harang, ezernyi csengő csendülve bong, csilingel a Szajna, az Eiffel, Notre Dame hangja ércesen kong. Húsvéti harangok Párizsban.
