Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Dobos Gyula: Ötven éve történt - 1956-os forradalom Tolnában
34 Új Dunatáj • 2006. december A leggyakoribb vádpontok (a rendelkezésre álló 59 peranyagokból 35-ben) „a népidemokratikus államrend elleni szervezkedés, lázítás, izgatás”. Ismereteink szerint ide sorolták a nagygyűléseken elhangzott hozzászólásokat, közokiratok megsemmisítését, adó- és begyűjtési ívek elégetését, internacionalista és kommunista jelképek megsemmisítését. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, vagy az ilyen mozgalomban való részvétel vádként 15 perben szerepel. Az ítéletek maximuma ezeknél 8 év volt. Fegyveres csoport tiltott szervezése, izgatás minősítésű ügyet hármat találtunk. Ezért, ha forradalom alatti tevékenység volt, 6 év a büntetés maximuma, de november 4-e utáni tevékenységért halálos ítéletet is hoztak. Forradalom utáni fegyver- vagy lőszerrejtegetéssel kapcsolatos, de több embert érintő per a megyében 5 fordult elő. A legsúlyosabb ítélet halálbüntetés lett. Egy esetet (Hatala Károly, Pálfa) ügyét, aki géppisztollyal belőtt a párttitkár lakásán, szándékos emberölés kíséretének minősítették, a vádlottat 14 év börtönbüntetésre ítélték. A Szekszárdi Megyei Bíróság ítéleteit vizsgálva gyakori az olyan ítélet, amely időben megegyezik a letartóztatott vádlott előzetes letartóztatásban vagy közbiztonsági őrizetben töltött idejével. Ilyen megoldást mutat Molnár János és 4 társa pere. A vádlottakat 1957. március 5-én letartóztatták, de tárgyalásra nem került sor. Az elsőrendű vádlottat december 5-én, másodrendűt már október 29-én szabadlábra helyezték. A tárgyalásra csak 1958. január végén került sor. Az elítéltek az előzetessel nemcsak letöltötték, de túl is teljesítették az ítéletben megfogalmazott büntetést. Általános jelenségnek számított, hogy miután vádlottak jelentős része már előzetes letartóztatásban kitöltötte az ítélettel rá kirótt büntetést, nem fellebbezhettek, hiszen az ítélet elhangzásakor szabadulhattak. Akikre nagyobb büntetést rótt ki a bíróság, azok megfellebbezték. Ritkán, de az is előfordult, hogy az ügyész tartotta enyhének az ítéletet, vagy nem értett egyet azzal a minősítéssel, amely alapján a bíróság ítéletét meghozta. Általános tapasztalat, hogy a megyei bíróság az esetek többségében túl szigorú ítéletet hozott, ezt bizonyítja, hogy a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezett ügyekben 25 vádlott büntetését enyhítette átlagosan 14 hónappal. (Természetesen ebben az is közrejátszott, hogy a fellebbezések többségének elbírálására már egy konszolidáltabb politikai helyzetben került sor.) Ez az átlag természetesen nagy szóródást mutat, hiszen volt akinek két hónappal, ám sok esetben másfél-két esztendővel, sőt Tuba János perében a 3 év nyolc hónapos börtönbüntetést 10 hónapra mérsékelte. A fellebbezések közül a Legfelsőbb Bíróság 10 ítéletet hagyott jóvá, 7 esetben a megyei ítéletet meghagyta, de 3 évi próbaidőre
