Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - Polcz Alaine: Jelentés újabb egerekről (naplórészletek)
20 Űj Dunatáj • 2006. március vagyok. Most hívjam ki a rendőrséget, a mentőket? Miért is nem hívtam a rendőrséget? De mit tudnának csinálna vele? Megint csöngetnek. Próbálok valamit mondani. Nem érti. Újabb csöngetésére fölhívom Gábort, mit csináljak? Azt mondja, hogy ne vegyem föl a kagylót. Gondoltam, hogy talán átszalad és csinál valamit. De mit? Ő is csak a mentőket vagy a rendőrséget hívhatja. Javasolja, hogy ne vegyem föl, de ha hosszasan és újból csönget, akkor szóljak megint, átrohan. Kinyitom a rádiót, beveszek dupla altatót, fejemre húzom a párnám. Lassan álomba zuhanok. * A Napút Kiadó Napkút című sorozatot indít: hang, kép és írás. Az első kötet Miklósé lesz. Délután tárgyalunk a könyvről Szondi Györggyel. Kánikula van. Mielőtt jön, nagyon erős, furcsa szagot érzek a kicsi szobában, a volt dolgozó szobámban, amelyiknek az ablaka a teraszra nyílik. Nincs benne más, mint beépített szekrény, íróasztal és szék. Hajdanában ez öltözőszoba volt, félkör alakú öltözőasztal állt itt hármas tükörrel, fiókokkal, egyebekkel. Egyszer, mikor Miklós észrevette, hogy a kutya keféje és fésűje van a fiókjában és semmi más, nevetett, és azt kérdezte: „Ez a te öltözőasztalod?” Aztán átalakítottuk, nem tudom hova lett a körbe tükrös toalett asztal. íróasztalt tettünk a helyébe. Nem tudom, milyen íróasztal volt, később cserélődött. Ez volt az én dolgozószobám - amíg Miklós élt. Nagyon szerettem, a teraszra lehetett kilátni. Nem a nagy nyitott tájra, a kert százados fáira - ami elviszi az embert, hanem egy zárt, kedves látványra. Az ablak elé, mint zöld függöny, ereszkedtek le a vadszőlő indái. Ez most is megvan. Él a zöld függöny, alatta rozmaring az ablakpárkányon. Mély, átható szagot érzek. Büdöset. Hiába szellőztetek, marad. Lehet, hogy képzelődöm. Beszagol Szondi György is: „Ki kellene hívni a gázosokat”. Mondom: „Megvárom a tárgyalás végét, hogy ne veszítsünk időt”. „Ezzel nem lehet játszani, hívja őket azonnal.” Hívom a tudakozót, és mondom, hogy gázszivárgást szeretnék bejelenteni, kérek egy közvetlen számot. Hívom, géphang mondja hosszasan a szokásos szöveget, hogy mikor melyik gombot nyomjam meg. A fene egye meg a dolgotokat - gondolom -, ha valaki tényleg bajban van, az jól néz ki. De azért próbálom hívni a nehezen kapott számot, de ez is kezdi, hogy ez a gomb, az a gomb. Fölhívom megint a tudakozót. Mondom, hogy gázszivárgás van, közvetlen számot kérek, amit azonnal tudok hívni. Abban a pillanatban kapok egy számot, ezúttal nem gépi, hanem emberi hangon. Hívom, helyben vagyunk. Udva
