Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2-3. szám - Nagy Janka Teodóra: Nagy Janka Teodóra recenziói (Hogy ne csupán térkép legyen a táj...; A szociális gondoskodás hagyományai a bukovinai székelyek körében; Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe; Lukács László-Ambrus Lajos-L.Simon László: édes szőlő, tüzes bor/süsse Weintraub, feueriger Wein)

Nagy Janka Teodóra • ???

95

A présházépítés értő leírása, a részletek: ajtóvasalások, a pince előtti „féhaj” megörökítése, a velencei Mélyúti pincesor falitékája Lukács László számára újra és újra alkalom a mesére is. A pákozdi szüreti mulatság, a sukorói Borjúvölgy présházai, a szüretre induló szekér és a Szilvássor rég elmúlt időket idéznek, melyet Velence szőlőhegyének már polgárosultabb szőlőművelésének részletezése, a nadapi svábok szókincsének bemutatása és Pázmánd hagyományéltető szokásainak leírása zár.

S következik a hely szellemét a líra eszközeivel megidéző Ambrus Lajos, akinek egyéni hangú prózapoétikája a Szőlő és bor a tematikus nyelvi gazdagság felmutatásával egyszerre válik tárgyszerűvé és személyessé, a néprajzi fejezetekhez szervesen kapcsolódóvá. A szerző először két virtuális szemöldökcsippentés között a bor szerepét taglalja az idő filozófiájának és metafizikájának értelmezésében. A borét, amely „az idő helyes kezelésére int”, s az „egymásutániságszigorú és konok és kíméletlen rendjét sugallja.” Hamvas Béla a bor filozófiájáról írott sorai csupán kiindulópontot jelentenek számára, s afféle szellemi küszöböt. Míg Hamvas elsősorban a bort dicséri, Ambrus Lajos az „örök bortermelő” létezésének „háboríthatatlan és kikezdhetetlen ritmusát, harmóniáját, belső rendszerét”, a „harmónia mundit”. A fejezet sajátos egyensúlyát teremtik meg az olaszrizling részletes „életrajzát” pikírt iróniával ismertető sorok, és a Fejér megyei régi szőlőfajtákat a tudományos értekezés igényével bemutató leírások. Aztán ismét nézőpontot váltunk: a Bor és poézis egy csipet irodalomtörténet, éppen csak annyi, amennyi borozgatás közben még jólesik: Baudelaire, Vörösmarty Mihály, Gárdonyi Géza kerülnek szóba - bordalaik pedig a könyvbe.

Az L. Simon László jegyezte fejezet, a Jelentősebb pincék és borászatok a Velencei tó körül, a jelen dokumentálása. Mértéktartó, tárgyszerű, profi vendéghívogatás. Aki a néprajzi és irodalmi fejezeteket elolvasva kedvet kapott a Velencei tó környéki borok kóstolására, jól szerkesztett vezetőt vehet a kezébe: hová érdemes betérnie néhány pohár borra, jó szóra - s aztán majd vissza- és visszatérnie.