Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Daczi Margit: Sváb Evangéliumok
80 Új Dunatáj • 2006. szeptember Daczi Margit SVÁB EVANGÉLIUMOK „In dieser Heimat bin ich Schwabe” - kezdi egyik versét Engelbert Rittinger (1929- 2000) magyarországi német költő, amely sort magyarra fordítani ugyan nem nehéz, de a hangsúly helyétől függően módosulhat az üzenet jelentése. Az állítmány hangsúlyozásával „Sváb vagyok ebben a hazában” büszke önmeghatározás, de ha a népnév bizonyos pejoratív áthallását tekintjük, hordozhat keserűséget is. Mindkét hozzáállás lehet átélt élménye egy magyarországi németnek. A határozó hangsúlyozása esetében - „Ebben a hazában vagyok sváb” - az otthon fogalma kap kiemelt szerepet. A Sorsképek az irodalom tükrében c. könyv szerzője, Heilmann József pedig nemcsak sváb, hanem magyar is ebben a hazában, sőt, ugyanannyira magyar, mint amennyire sváb; a kettős identitás, a kettős kötődés élménye fiúként és apaként, állampolgárként és hazafiként, valamint tanárként - ezen belül magyartanárként és némettanárként - ott pulzál mindennapjaiban. Ezért olyan izgalmas olvasmány a könyve. A kötet tanulmányok gyűjteménye; az első rész kilenc családregény bemutatása, a szerző szavaival „elemző értékelése”, a második hangsúlyosan szubjektív portré a lírikus Koch Valériáról és életművéről. A közös téma a kisebbségi lét, a történelmi események megrajzolta sorsok a múltban, s a kettős identitás megélése a jelenben. Képtelen sorsokból áll össze felmenőink története a Kárpát-medencében - ezeknek hiteles, élményszerű ábrázolására már csak az irodalom képes. Ahogy elsárgult családi fotókat nézegetünk, temetői fejfákat böngészünk, megmozdul a Kárpát-medencei varázsgömb: pusztító és teremtő energiák feszülnek egymásnak: ezeknek a lenyomatai a családregények. A 20. század második, felében a dokumentarizmus áttörésével párhuzamosan kiment a divatból ez a műfaj, hogy a század utolsó éveiben újra visszaóvakodjon és teret követeljen magának. Az a tény, hogy kiűztük az életünkből a családregényeket, és ezzel együtt hajlamossá váltunk lemondani a múltunk megismeréséről, hosszú távon megbosszulhatja magát. A szerző vette a fáradságot és az időt, hogy olvasson, és hogy élményeit megossza velünk. Az első tömb Kalász Márton Téli bárány, Elmer István Parasztbarokk és Balogh Robert Schvab Evangiliom c. regényeit mutatja be, kiemelve, hogy az elsőben a vezeklés, a másodikban a hazatalálás, a gyökerek felfedezése, a harmadikban pedig a nyelvvesztés, kultúravesztés, a lelki elszegényedés a leghangsúlyosabb motívum. László Lajos regénytrilógiájának (Halálpolka, Tigrismosoly, Könyörgés a hontalanokért) bemutatásakor a szerző magánnyomozásba is kezd: egyes szereplők, motívumok
