Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Szilágyi Miklós: Wosinsky Mór
Szilágyi Miklós • Wosinsky Mór 67 ségük megannyi lelkesítő példája talán átsegíthet a mai, megoldhatatlannak látszó nehézségeken. S azért is, hogy a felmutatható példák nyomán az övékéhez hasonló lendület és önzetlenség, tapasztalati tudás és személyes megfigyelés hitelesítette invenció legyen mindannyiunk számára az élet-írányító, a napi munkát szervező norma - legalább röstellkedjünk a magunk komótossága, körülményessége, nomeg a valóságtól elrugaszkodó spekulációink miatt... Vagy indokolatlan is a többes szám? Hiszen csak Wosinskyról volt szükséges, volt érdemes szólani a szülővárosban, Tolnán 2004-ben megrendezett konferencián, illetve ebben, a konferencia-előadásokhoz képest néhány tanulmánnyal kibővült (s még mindig kissé hiányos képet kínáló!) tanulmánykötetben. S nemcsak azért kizárólag őróla, mert így kívánta meg a születésnapi tisztelgés tradicionális protokollja. Azért is, mert a szekszárdi múzeumalapításban éppen az a különlegesen nagyszerű, ahogyan Wosinsky egyetlen nagy közös céllá tudta integrálni (a nyilván másutt is meglévő!) sok-sok, amúgy tiszteletre méltó, de szertefutó, tehát önmagában csekély hatású egyéni ambíciót - el tudta fogadtatni Szekszárd szerte, megye szerte mindenkivel, hogy a jövő Tolna megyéjének közműveltsége érdekében kinek-kinek vállalnia kell az ő legszemélyesebb, s a körülményekhez képest igencsak nagyralátó tervének: egy Európa-rangú tájmúzeum-eszmének a szolgálatát. Következésképpen: bármenynyire nagyra értékeljük is a lokális népművészet értékeit a nemzeti művészetbe beemelhetni remélő Ács Lipótnak a kortárs iparművészeti, s ezt szolgálóan a tudományos áramlataival szinkron törekvéseit, vagy Kovách Aladárnak az archaikumok iránt különösen fogékony néprajzi adatgyűjtői, nem kevésbé történetírói érdemeit, elsősorban arra kell rákérdeznünk: ezek az egyéni ambíciók vajon miért és hogyan harmonizáltak a Wosinskyéval? S mert harmonizáltak, valóban elhanyagolhatóan mellékes körülménynek minősült volna a 19-20. század fordulóján, avagy csak olyan emelkedett szellem tudta mellékesnek tekinteni mindazt, ami szellemiségben, világlátásban elválasztotta őt, a mégiscsak klerikust egy elkötelezetten izraelita művésztől vagy egy nem kevésbé elkötelezett református köztisztviselőtől? Olvassuk tehát, hogy mimindent tudtak számba venni, a személyes érdeklődésüktől, elő-ismereteik és e jubileum érdekében elvégzett kutatásaik mélységétől függően mimindent lehetett és kellett számba venniük a szakkutató téma-specialistává kiképzett muzeológus-utódoknak az univerzális érdeklődésű és integrátor hajlamú múzeumalapító, mellesleg ős-régészként is Európa-rangú pap-tudós hagyatékából! Gaál Attila a múzeum-alapítás, múzeum-építés körülményeit részletezi, bőségesen idézve a szellemi és financiális háttérről is érdemi adalékokat tartogató egykorú dokumentumokat. Jóllehet nem először vállalkozott ilyen összefoglalásra, a lendü
