Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - Böszörményi Zoltán: Versek (Bóják; Eumólész dala; Kövek; Amikor)
Böszörményi Zoltán • Versek 11 Böszörményi Zoltán BÓJÁK Bóják a tenger tükrén: felkiáltójelek. Felbukkannak itt-ott, mint idegbajos madarak, kapkodva mondott, elhadart szavak. Ahogy kohó tátott szájából a parázs, úgy gurul a víz tükrére a Nap, állott tej, ha tűzre tették, összefut alatta az alkonyat. Vágyaimból hámozlak ki ott, ahogyan a szelíd tenger a szőke partot. EUMÓLÉSZ DALA Hős katona voltam egykor, Acélsisak csillant fejemen. Halált mértem, halált láttam, Felperzselt búzaföldeket. A győzelemről daloltam. Reméltem, még megérhetem. Szabadságot ígértem a helótáknak, S végül kardom által vesztek el. Világot becéztem, világot védtem, Rám bízták, építettem a végeket. A hatalmat úgy hozsannáztam, Harcoltam hozzá érveket. Most az örökkévalóság küszöbén ülök, Itt már csendes a történelem. Leheletem résein átszivárog az idő.
