Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Lengyel András: A Medvetánc keletkezéstörténetéhez - egyik homályos mozzanatáról

Lengyel András • A Medvetánc keletkezéstörténetéhez

69- igazolta: „József Attila a legjobb hiszeműleg állította, hogy én a szövegezésben részt vettem, azért, mert tudta, hogy én a fent említett akcióhoz nevemet adtam” (idézi Tasi 1996.165.). Vallomását, mint Szántó Judit emlékezéséből tudható, csupán József Attilára való tekintettel tette meg ilyen szolidarizáló formában. „»Ha Attila bajban van« - szólt Berény [a segítségét kérő Judithoz] -, »akkor ne is beszéljenek nekem, vállalom, természetesen, hogy vállalom.«” (idézi Tasi 1996. 164.) A szolidaritásnak e- nem teljesen veszélytelen - vállalása, úgy hiszem, egyértelmű: ez a költő és a festőművész bensőséges viszonyának jelzése.

Ugyancsak Tasi kutatásaiból tudható, hogy Berény Róbert 1932 augusztusának vége felé Körtvélyesre, Lesznai Annához utazott vendégeskedni. (1932. szeptember 19-i, Vámbéry Rusztemhez írott levelében olvashatjuk: „néhány hét óta családommal Máli vendégei vagyunk Körtvélyesen” [idézi Tasi 1996. 218.]). Pesti lakása augusztus végén és szeptemberben így üresen állt. Berény tehát ahogy 1933 nyarán és őszén, úgy ekkor is fiatal barátja rendelkezésére bocsáthatta lakását. (Már csak azért is, hogy a több hetes távoliét alatt a lakás ne maradjon felügyelet nélkül.) Ez jó lehetett József Attilának, aki így egy kicsit „nyaralt”, a szokottnál jobb és kényelmesebb környezetben töltötte idejét, s jó lehetett Berényéknek is: a lakás nem maradt felügyelet nélkül.

De még ezt a lehetőséget sem kell föltétlenül figyelembe vennünk. Ha a Németh Andor elbeszélte epizód a körtvélyesi út előtt, tehát 1932 augusztusában zajlott le, akkor Berény Róbert házigazdái jelenléte sem hatálytalanítaná a történteket. Bár őt, mint jelenlévőt, Németh nem említi, emlékezése nem is zárja ki, hogy hármójuk mellett mások, így pl. a lakás tulajdonosa is jelen volt.

Az pedig, hogy az a baloldali szubkultúra, amelyben szereplőink mozogtak, öszszetartozó és összetartó emberi közeg volt, s tagjai alkalmilag egy arra alkalmas lakásban is összejöttek - teljességgel természetes volt.

Németh Andor emlékezésének, sajátos mód, mégis egy egykorú Németh-szöveg a legjobb hitelesítője s így megerősítője. A Külvárosi éj kötet egyik legszebb, legértőbb kritikáját ugyanis Németeh írta; bírálata A Toll 1933. január 31-i számában jelent meg (KJA 1:278-280.). Ebben nemcsak cím szerint hivatkozik a Medvetáncra (tehát már akkor is fölfigyelt rá), de egész érvelése a kötet verseinek és a zenének az összekapcsolásával operál. Figyelemre méltó, hogy a Medvetáncnak fontos szerepet juttat a kötet karakterét illetően. „A kötet új színe az az egészséges kamaszhumor, amely a Medvetánc, a Kanász, a Cipő strófáiból csendül ki”, írja, s a kötetet egészében előrelépésnek véli: „ha igazságos akarok lenni,, el kell ismernem, hogy ez a kis füzet sokkal érettebb, férfiasabb és erőteljesebb, mint a Nincsen apám, se anyám számomra