Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Tverdota György: Tömeg
50 Új Dunatáj • 2005. március Tverdota György TÖMEG A születés 100. évfordulójához közeledve a mai közvélemény mindkét térfelén, a jobboldalon és a baloldalon egyaránt egyre sűrűbben találkozom olyan megnyilvánulásokkal, amelyek az értékelés megtisztítását követelik attól, az ötvenes években az életműre ráerőszakolt torzító és leegyszerűsítő minősítéstől, mintha József Attila proletárköltő lett volna. Eddig egyet is értek az évfordulós várakozásokkal. Eddig és nem tovább. A közvélekedéssel szemben ugyanis azt gondolom, hogy József Attila politikai költészete (a terminust többek között Horváth János használta Petőfiről szólván) annak a példája, amikor a nagy költészet találkozik a politikai elkötelezettséggel. A harmincas évek elejének versei egy olyan költő alkotásai, aki mögött már olyan remekművek sorakoznak, mint a Megfáradt ember, a Tiszta szívvel, a Klárisok vagy a Medáliák, hogy csak néhány véletlenszerűen kiragadott példát említsek. Ez a költő a harmincas évek elején, politikai témákhoz nyúlván, nem feledkezett meg költői tudásáról, egyik napról a másikra nem veszítette el alkotó képességeit. A politikai költészetnek megvannak a maga kockázatai, mint ahogy minden költői beszédmódra leselkednek veszélyek. Minden vers egy vállalkozás, s a vállalkozás sikere még a zseniknél sincs előre biztosítva. A politikai költészet csapdáit valószínűleg József Attilának sem sikerült mindig elkerülnie, mint ahogy ezt Vörösmarty, Petőfi, Arany vagy Ady és Kassák esetében sem mondhatjuk. Azzal tehát, hogy ettől a ballaszttól végre már meg kellene szabadulni, egyáltalán nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy éppen ellenkezőleg: átestünk a ló túlsó oldalára. Szégyellősen elfordítjuk a fejünket ezektől a művektől, amelyek gondos figyelmet, elfogulatlan érdeklődést érdemelnek tőlünk. Most, amikor már nem védi tabu József Attila harmincas évek elején írt forradalmi verseit, éppen nem hallgatni kell erről a periódusról, nem gondolkodás nélkül hátat fordítani kell emez időszak termésétől, hanem higgadtan, tárgyilagosan mérlegre kell tennünk ezeket a műveket, s politikai elfogultságoktól, amennyire lehet, függetlenül megmérni művészi értéküket. Ezért választottam elemzésem tárgyául az egyik olyan darabot, amelyik a legnagyobb kihívást jelenti elemzői és értékelői gyakorlatunk számára. A költemény József Attila alkalmi darabjai közé tartozik, éppúgy mint a szerkesztői megrendelésre készült Levegőt!, A Dunánál, Hazám vagy a Thomas Mann Magyar Színházban tartott felolvasó estjére készült Thomas Mann üdvözlése. Vagy éppen az egy évvel korábbi Tiszazug. A versnek a Döntsd a tőkét kötetben megjelent változatban adott cím kevésbé konkrétan utal a születés fogantató alkalmára, mint a
