Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Műmelléklet: Cyránski Mária szobrászművész
Műmelléklet CYRÁNSKI MÁRIA SZOBRÁSZMŰVÉSZ „Cyránski egy esztendővel diplomázása után vidékre pályázik, így 1965-ben Dunaújvárosba kerül. Az életmű története tehát sajátosan dunaújvárosi. Már főiskolai éveiben megmutatkozik különös érdeklődése az emberi figura iránt. A tanulmányban nem a később elfelejtendőt látja, a rutinszerzést, hanem a lelki tréninget az elmélyült kapcsolatteremtésre. Felfogása szerint nem annyira a mozgás, inkább a plasztikai tömeg érdekli. A belső hangokra figyelő vegetatív létezés. A vásárhelyi művésztelepen figyel fel a sajátos ellentétpárra, amely az egyént jellegtelenné tévő fővárosi tömeg és a vidék, személyiséget körülölelő szabad terei között feszül. Meggyőződése mélyről fakadó, egyszerre ösztönös és vállaltan tudatos. Törekvéseiben rokonának érzi a francia Aristid Maillol, a magyar Ferenczy Béni és Medgyessy Ferenc munkásságát. E tekintetben utolsó, főiskolai mesterével, Pátzay Pállal is szembe kerül. A szoborra, amely ez időben készült, később, amidőn az észak-dunántúli régió műcsarnoki kiállításának kiemelkedő opuszává lett, büszke volt mestere: „Az én növendékem munkája.” A Hajnal című mű, ma Dunaújvárosé. Cyránski más tekintetben is önmeghatározó állásfoglalása a Hajnal. Dunaújváros messzire tekintő főépítésze, Weiner Tibor, nem véletlenül épített városában műteremlakásokat. Mint urbanisztikai szakember, minden bizonnyal tudta, mindaddig igazában nem város a város, amíg saját kultúrája nincs. Úgy kerülhetett a Kiállítási Terem elé a Hajnal. A város első köztéri akt-szobra (A terem maga ezzel, más feladataitól megválva, lett kizárólagosan a művészet bázisává). Cyránski sohasem téveszti szem elől, munkáit mire szánja. Feladatait közlendői szerint maga-magának tűzi ki. Munkáinak jelentéktelen hányada készült megbízásra. Ismervén a művészet társadalmi szerepét, a kor kihívásaira keresi mások számára is fontos válaszait. Tudja, az alapos, lelkiismeretes munka e válaszoknak tekintélyt teremt. „Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli az énekesét”. Mindent magára vonatkoztat, alanyi művész. Számára, pl. elfogadhatatlan a korszaknak, az Élet és Irodalom hasábjain folytatott panel-vitája, hivatalból győztes állásfoglalása. Eszerint a panelhez valamiféle ritmikus, absztrakt plasztika illenék. Ezzel szemben szerinte nem a panelhez kell igazodni, hanem az emberhez. Nem a panelt kell igazolni, hanem érvényre juttatni az embernek emberire való igényeit. A kettő nem áll szöges ellentétben, a helyes válaszra van is példa már a harmincas évekből. ifj. Koffán Károly (Részlet) Teljes szöveg és további művek: www.tolnaart.hu/cyranski
