Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Füzi László: Határhelyzetben - tűnődések Baka István költészetéről

Fűzi László • Határhelyzetben

71

megtörtént, de a szenvedés nem ajándékozott meg azzal az élménnyel... amire mindig vágytam.

(Nyelv által a világ - Balog József beszélgetése Baka Istvánnal, 231 - 232)

II.

Az egyértelműséget keresi, mert annak, aki szolgálni akar a verssel, pontosan kell szólnia. A legpontosabb költői szó pedig a kép. A József Attila-féle. Végletes feszültségűre komponált-kovácsolt képei mindig érthetőek. ... Nagyon zártan szerkeszt. Verseinek többségében nincs cselekmény, folyamat. Az összefonódó metaforákkal mindent el tud mondani, mert sehol nem hiányzik az a különösen erős kép, ami összefogja, elrendezi és megvilágítja a többit.

(Alexa Károly: Bemutatás, 1972, Búcsú barátaimtól, 28)

Él az állandó motívumok lehetőségével. ... Verseinek alapélménye a szorongás, a pontos rajzú tájakba menekített emberi félelem.

(Zalán Tibor: Magdolna-zápor, 1976, 341)

Baka magyar költészet legértékesebb hagyományait folytatja, ahhoz a vonulathoz kapcsolódik, melyet Ady, József Attila, újabb líránkban Benjámin László, Csanádi Imre, Nagy László neve fémjelez. ... Kisebb dalszerű formáit is áthatja valami megnevezhetetlen szorongás.

(Kerék Imre: Magdolna-zápor, 1976, 341)

Az abban az időben tipikus, sőt közhelyes Dózsa-versekben - ne feledjük: 1972-ben volt a Dózsa-évforduló! - az első lépést tette meg az Apokalipszis állapotának egy egész kulturális hagyományra való kivetítése felé. ...A hívó szónak számító történelmi utalás nem önállósult és nem lett öncélú, hanem kizárólag a szcenika elemeként működött, hangsúlyt maga a világállapot, azaz a végítélet, a pusztulás kapott.

(Szilágyi Márton: Baka István jelenései, 1993, 350)

A vékonyka első könyv versvilága ... engem Paszternák, Mandelstam és Szosznora korai verseire emlékeztetett, s nemcsak tárgyában-tematikájában, de a versek sajátos kompozíciójával is. ...A táj, a természet nem háttér, hanem a lírai történés helye. (Szigeti Lajos Sándor: „Tűzbe vetett evangélium, 1996, 344)