Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Cseke Péter: József Attila és a kolozsvári Jancsó-fivérek
CSEKE PÉTER ♦ JÓZSEF ATTILA ÉS A KOLOZSVÁRI JANCSÓ-FIVÉREK 59 a ti magárahagyatottságotok” - írja Fábiánnak 1931. április 28-án, egyben pedig felajánlja az Erdélyi Fiatalok hasábjait elvbarátai számára. Szeretné, ha legalább Erdélyben kifejthetnék nézeteiket „az idők parancsáról”. „Sokat gondolok arra - ad hangot aggodalmának -, hogy a német-osztrák vámunió fenyegetése mennyire aktuálissá teszi a dunai konföderáció gondolatát, amiről különben januárban Maniu is mint Kelet-Európa egyetlen mentségéről beszélt. Sajnos, hogy Pesten még mindig nem látják, hogy ez az igazi veszély a magyar fajra nézve, nem az együttélő népekkel való jelen ellentétek, amit a sorsközösség át tud hidalni. Nektek, akik két évvel ezelőtt még kiálltatok e gondolat mellé, össze kellene ott is tartanotok szellemileg, és nem lenne szabad elveszítenetek a szellemi kapcsolatot velünk és felvidéki fiúkkal, akikben hasonló gondolatok élnek. A haladó magyar ifjúság szellemi összetartásának szüksége már nem óhajtás, de az idők parancsa, amely a mi gondolatainknak érik; ezt a parancsot mi nagyon érezzük.”52 Két év múlva József Attila visszatért az újjászervezett BMT-be, Fábián Dániel nem. Tasi József ezt így magyarázza: „Szász Béla és hívei visszavonultak, s a Könyves Tóth Kálmán és Szathmári Sándor vezette Társaság ismét működési terepet kínál a költőnek. Ebbe minden bizonnyal az is belejátszik, hogy a kommunista mozgalmon belül ekkorra már számos támadás éri a költőt, s a Platform-tervezet megjelenésével megkezdődik elszigetelődése.”53 József Attila (ön)mítosza? A Dunánál tanúsága szerint a költő „identitációs válsága” élete végéig tartott: „Anyám kún volt, az apám félig székely, / félig román, vagy tán egészen az.” Genetikusok dolga kideríteni a származástudat bonyolult összetevőit. Ha arra gondolunk, hogy a 19. század utolsó harmadában milyen nagymérvű volt a székely kivándorlás a Kárpátokon túlra - Bözödi György szerint 1880 és 1900 között 55 000 székely kivándorló közül 51 856 „végleg kint maradt” Romániában, „szétszóródott, mint a homok, és lassan beszívódott az idegen talajba”54 -, akkor nem kizárt, hogy József Attilának lehettek akár székely felmenői is. Ennél lényegesebb azonban, hogy Szentimrei Jenő 1929 őszén ezt olvasta ki az akkori József Attila-versekből: „Nem osztályköltő. Az egész világ ellen szól a berzenkedése. Amely őt kallódni engedi, mikor a szíve tele van kincsekkel. Csokonaira emlékeztet ez a gazdag kedély s játékos hányavetiségében Tamási Áronra hasonlít, de más, mint az egyik, s más, mint a másik. Kézen fogva jár a természettel; egy vele, mint a földből fakadó fűszál, s formáiból valami új népdal születik, mely túl az elrontott, városivá mesterkedett népdalhangulatokon, őseire, a székely nótákra üt vissza.”55 Szentimrei vérbeli költő volt, aligha hihető, hogy megtévesztette őt az Ellen
