Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Cseke Péter: József Attila és a kolozsvári Jancsó-fivérek

52 Új Dunatáj • 2005. december csekély töredéke foglalkozik a magyar társadalmi kérdésekkel, s az is megelégszik az elméletivel. A többség beéri a napilapok kürtölte tájékoztatással és tömegmeggyőző­déssel. Mindenképpen végzetes ez! Hiszen a társadalmi kérdésekkel való foglalkozás nem jobb- vagy baloldali érdek, hanem a magyarság egyetemes, történelmi érdeke. És ennek gyújtópontjában áll a magyar parasztság. De a regösjáró, a falunéző nem szabad hogy regényes vágyakat tápláljon! Legyen politika nélkül való tudományos és erkölcsi gyarapodás! Majd azután politizáljunk, ha tudjuk már, hogy miről van szó, ha lelkünk ismét a néptől való lesz, ha megtanultuk a néptől a népet!”32 A költő nem azt állította, amivel e szöveg kapcsán ideológiai ellenfelei csakha­mar megvádolták a „narodnyik” József Attilát, hogy az értelmiségi pályára készülő fiataloknak csak a néptől szabad tanulniuk.33 Egy bekezdéssel lejjebb ugyanis Kodályt és Dosztojevszkijt idézi, hogy rámutathasson a néplélektől elszakító kozmopolita ne­veltetés ártalmaira. „Fel ne nőjön többé olyan nemzedék - hangsúlyozta -, amelyre Kodály Zoltán újfent elmondhassa: »A magyar intelligencia előbb eljutott Párizsba, mint a magyar faluba.«[...] A magyar faluban nincsenek Collegium Hungaricumok, tegyétek azzá mindegyiket!”34 A József Attila-szakirodalomból egyértelműen kide­rül, hogy a költő a magyar műveltségteremtés bartóki-kodályi útját követte, ismerte gyűjtéseiket és idevágó tanulmányaikat, különösképpen pedig a székely népköltészet archaikus rétegeit. „Volt olyan kijelentése is - olvasható Fábián Dániel visszaemlé­kezésében -, hogy a legnagyobb költő sem tudja a népköltészet egyszerűségét, tö­kéletességét, tartalmi és formai egységét olyan egyetemes értékűvé fejleszteni, mint a népköltészet. Ezért nagy magyar költő csak az lehet, aki a néptől tanul. Különösen rámutatott arra, hogy népköltészetünk egyszerű képbeszéde szintén eredeti magyar sajátság. Ha nem lett volna az európai költészetben szimbolista irány, a magyaroknál feltétlenül megszületett volna. Attila szerint Ady Endrében vált testté, teljesen ma­gyarrá és egyetemes művészi alkotássá a magyar szimbólum- és népnyelv.”35 Ebben az összefüggésben értelmezhető a röpirat befejezésének másnapján - 1930. június 16-án - Dsidának írt levél is, amelyben bejelenti: régi vágya, hogy szétnézzen Erdélyben. „Igazán fáj a szívem, hogy Bécset és Párizst, bár újságot árul­ván, megjárhattam, de fajtám távolabbi rétjei felé út még nem adatik.” Nem futó lá­togatásra készült, hanem több hónapi „körülnézésre”. Akkor már ismerte Szentimrei méltatásait az Erdélyi Helikonból, Jancsó Béla reflexióit az Erdélyi Fiatalok hasábjai­ról. Fábián Dánieltől tudhatta, hogy mind Szentimrei, mind Jancsó Béla szeretettel várja. Szentimrei Fiatal magyarok címmel írt az Új Magyar Föld első számáról, s ben­ne kiemelten József Attiláról: „Illyés Gyula, József Attila, Lakatos Péter Pál és Erdélyi József versei néha már túl is járnak az ígéret határán, és örvendetesen kész értékeket

Next

/
Thumbnails
Contents