Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Cseke Péter: József Attila és a kolozsvári Jancsó-fivérek
CSEKE PÉTER • JÓZSEF ATTILA ÉS A KOLOZSVÁRI JANCSÓ-FIVÉREK 41 Cseke Péter JÓZSEF ATTILA ÉS A KOLOZSVÁRI JANCSÓ-FIVÉREK Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. (József Attila: A Dunánál [1936]) Alighanem már csak a József Attila erdélyi kapcsolataival foglalkozó irodalomtörténészek tudják, hogy a kolozsvári Ellenzék rangos irodalmi melléklete, illetve a Pásztortűz ugyanazon a napon - 1928. január 29-én - úgy mutatta be a fiatal költőt, mint „Budapesten élő, székely származású poétát”. A szerkesztők (Kuncz Aladár, Reményik Sándor) akarták volna ekképpen felkelteni az érdeklődést az akkori legfiatalabb költőnemzedék „egyik legtehetségesebb tagja” iránt? Vagy pedig az apjáról családi körben hallottak alapján maga a költő tett volna célzást erre az Erdélybe küldött versek kíséretében? A Dunánál idézett sorai arról vallanak, hogy József Attilát élete végéig foglalkoztatta (részleges) székely származástudata. Az alábbi tanulmány nem genetikai kutatásokra épül; a költő pályájának azokra a szakaszaira igyekszik felhívni a figyelmet, amikor - szegedi, párizsi, budapesti - egyetemi tanulmányévei idején kapcsolatba került azokkal az értelmiségi pályára készülő erdélyi!székelyföldi fiatalokkal, akik önérték-tudatát erősítették. Egy leletmentés elő- és utóélete Cluj - Kolozsvár, Str. Motilor - Monostori út 16. A két világháború között évente levelek/levelezőlapok és kéziratok százai érkeztek erre a címre. Nemcsak Erdélyből és Magyarországról, Bukarestből és a Kárpátokon túlról - de Londonból, Oxfordból, az Amerikai Egyesült Államok legkülönbözőbb városaiból, Párizsból, Rómából, Berlinből, Bécsből, Pozsonyból, Prágából is. Attól függően, hogy a Trianon utáni első erdélyi írónemzedék, a Tizenegyek tagjai 1923 után a világ „mely sarkába” kerültek, illetve az Erdélyi Fiatalok munkatársai a harmincas években honnan jelentkeztek. A nyolcvanas évek elején, amikor Jancsó Béla lakását felszámolták, kevesen tudtak már arról, hogy milyen értékes irodalom- és művelődéstörténeti örökséget rejt a Monostori útra néző szoba, illetve a mély kapubejárat jobb oldali falába épített - „titokzatos” - vaspántos szekrény. így csaknem kárba veszett a fiait is túlélő, kilencvennyolc évet megélt özv. dr. Jancsó Ödönné Zsakó Sarolta (1885-1983) magányos napjainak értelmet adó munkája. A hagyatékot számba vevő és haláláig őrző Sárika néninek még arra is volt gondja, hogy amikor leveleket adott át valakinek - akár a Ba
