Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Tverdota György: József Attiláról 2005-ben (Az emlékév eseményei, eredményei)

22

Új Dunatáj • 2005. december

A két fordítói konferenciának és az utóbbi kötetnek alapjául természetesen az a fordítói tevékenység szolgál, amely évtizedeken át, mindmáig közvetítette József Attilát a külföldi olvasók számára. Idén nagyon sok fordításkötet lát napvilágot. Csak néhányat említek meg közülük. Januárban Dániel Muth, azaz Báthori Csaba fordításában jelent meg József Attila minden eddiginél teljesebb német fordítása a zürichi Amman Kiadónál. Nem kisebb vállalkozás a versek francia kiadása, amelyet a Phébus Kiadó gondoz, s amely Kassai György szerkesztésében számos fordító közreműködésével készül. Vjacseszláv Szereda vezetésével egy egész fordítói munkaközösség dolgozik az orosz fordításkötet megjelentetésén. A Kriterion Kiadó megjelentette Paul Drumaru fordításait románul, Varsóban pedig Jerzy Snopek vállalkozott egy fordításkötet megjelentetésére. Danilo Kis szerb fordításai újra napvilágot láttak. Angliában Zollman Péter kötete jelent meg, Olaszországban Tomaso Kemény fordításai várnak megjelenésre. Elnézést kérek azoktól a fordítóktól, akiknek a nevét és kötetét nem sorolhattam itt föl.

Aki kicsit is ismeri a fogadtatástörténetet, tudja, hogy bármilyen jó fordítások készülnek egy költő verseiből, ezek nem pótolhatják a befogadás másik fontos hajtóerejét: az adott alkotóról a befogadó kultúrában folytatott beszédet. Minden országban, minden kultúrában ki kell puhatolni, meg kell találni azt a nyelvet, amelyen az adott kultúrához tartozó olvasónak a legmeggyőzőbben és a leginkább szívhez szólóan lehet figyelmébe ajánlani a lefordított költőt vagy írót. Erre a legjobb alkalmat a tudományos konferenciák jelentik. Ilyen rendezvényekre márciusban Párizsban került sor, májusban Varsóban is lezajlott egy igen sikeres József Attila-konferencia. Ősszel Bécsben, Londonban, Triesztben, Rómában és Firenzében lesznek kollokviumok, amelyeken a magyar költő nagyságát igyekszünk hirdetni és bizonyítani. A szó azonban elszáll, nem elegendő tehát ülésszakokat rendezni. Anyagaikat lehetőleg publikálni kell, ha lehet, egyetlen helyen, tanulmánykötetben vagy folyóiratban. Példaként csak azt a kötetet hozom föl, amely Párizsban jelenik meg az ősz folyamán. Egy 1993-mas József Attila-konferencia anyagához társítottuk az idei rendezvény aktáit, s összegyűjtöttük a franciául József Attiláról megjelent jelentős, magyar vagy idegen szerzők által írt tanulmányokat és esszéket. Mindezt egyetlen tanulmánykötetben tesszük közzé. A kötet függeléke ráadásul tartalmazza a költő legfontosabb prózai értekezéseinek Kassai György által készített fordítását. Egy ilyen kiadvány rendkívül hasznosan felhasználható lesz a francia hungarológiai oktatásban.

S befejezésül, ha már átléptük az országhatárokat, ne menjünk nagyon messzire. Fontosnak tartom, hogy szóljak a határon túli magyar kisebbség kulturális aktivitásáról is a József Attila-emlékévben. Mindenki tudja, hogy a Kárpát-medencében élő