Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Tverdota György: József Attiláról 2005-ben (Az emlékév eseményei, eredményei)
18 ÚJ ÜUNATÁJ • 2005. DECEMBER három kötet terjedelmű, s a harmadik kötet lényegében jegyzetanyagot tartalmaz, köztük az egyes versekhez kapcsolódó magyarázó jegyzeteket is, amelyekkel az előző kiadás igen szűkmarkúan bánt. Az 1984-es ún. „editio minor”-t most felváltotta, ha nem is egy „editio major”, de egy összehasonlíthatatlanul több információt magába sűrítő vállalkozás. Aki ezen a három köteten átrágja magát, annak teljesen bizonyosan számottevően meg fog változni a József Attiláról alkotott képe. Az emlékév a többi szövegkiadás előre haladására ellentmondásos hatást gyakorolt. Egyrészt komolyan serkentette létrejövetelüket. Az Osiris Kiadó napirendre tűzte két különböző kiadvány megjelentetését. Egyrészt az 1976-ban napvilágot látott Válogatott levelezés-kötetet leváltó teljes levelezés közzétételét. Másrészt a József Attila 1923 és 1930 között írt értekező prózáját publikáló 1995-ös két kötetes kiadás 1930-1937. közötti írásokat magába foglaló második részének gondozására is vállalkozott. Ám a Petőfi Irodalmi Múzeumban készülő levelezés és a prózai művek Horváth Iván által és általam közzé teendő köteteinek munkálatai az előállításban közreműködő szakemberek szinte elviselhetetlen emlékévi leterheltsége miatt leálltak, s a publikálásukra csak a jövő évben kerülhet sor. Reguli Ernő és a Nemzeti Bibliográfia József Attila-fejezete után most készül, egyelőre elektronikus formában, Nagy Csaba munkájának eredményeként egy minden eddiginél teljesebb József Attila-bibliográfia. Egyéb forráskiadványok is napvilágot láttak az emlékév során, de hely hiányában felsorolásukra nem térek ki. Kivéve egy kiadványtípust, amelyről nem lehet hallgatni. Talán van némi igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a kultúra a betű dominanciájától a vizualitás felértékelődése irányában fejlődik. A képszerű bemutatás az emlékévben látványos lendületet vett. A József Attila-ikonográfia szakemberei a Petőfi Irodalmi Múzeumban Idesereglik, ami tovatűnt címmel technikailag összehasonlíthatatlanul igényesebben, szakmailag precízebben megismételték a múzeum 1980-as vállalkozását, a költő öszszes fényképének bemutatását és szakszerű leírását. Varga Katalin „és ámulok, hogy elmúlok” című albuma ellenben új típusú vállalkozás. A költő iratainak, az anyakönyvi kivonattól a periratokon át a posztumusz Kossuth-díjjal bezárólag művészi kivitelű dokumentum-fotóit foglalja magába. S ezzel csak jeleztem a képi bemutatás számos további eredményét. Ha a szövegkritikai és dokumentációs munka eredményeinek mérlegelésétől át akarunk lépni a szorosan vett kutatási eredmények méltatására, egy aknamező állja utunkat: a modern korral foglalkozó irodalomtörténészek egész közösségét megosztó vita, amelybe József Attila nem véletlenül keveredett bele. A meghasonlás abból származik, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján és azt követően az irodalomtu
