Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Samu Attila: "A rajzain mindig hajó volt és sohasem lehetett látni a vizet" - Baka István életének néhány képe

magát kisírni, elfödött / arcát mutatni szabad mosolyának..Babits ezt egyszerre érezhette konkrétnak, bocsánatkérésnek, és jelképesnek, hiszen ő A Simoné háza című, kéziratban maradt drámája csúcspontjára ugyanezt a végkifejletet teszi. Baka a József Attila-i gesztust jobban értette és ismerte, de leginkább átérezte, s a kölcsönösség-viszonosság jegyében megújította.

A mindössze három lendületes körmondatból álló Szikár alak már a Döbling jövendő sodrását előlegezi meg, de itt még beszédszerűbb a jambikus lejtés, olykor keresetlenül egyszerűek a rímek. A költemény mértani közepén - a már előbb említett aranymetszésponton lévő üstökös előtt - egy nagyon beszédes rímtelen sor áll, mintegy ezen fordítva meg a lírai történetet: (a) „költészet, mint a Sarkcsillag, megáll”. Aligha lehetne ennél szebben köré ölelkeztetni az utókor összebékítő szándékát a Baka István-i életműben. S még ugyanebben a szakaszban ott búvik Babits Jónás imájának József Attilára átvitt parafrázisa - az iménti elképzelés kiteljesítéseként. Babitsnál: „leszálltam a kínoknak eleven / süket és forró sötétjébe, nem / három napra, de három évre vagy évszázadra, megtaláljam / mielőtt egy még vakabb és örök / Cethal szájában végkép eltűnők, / a régi hangot”. Bakánál: „. ..Őt, ki üstökösként átrohant / kihunyó egeden, s még mielőtt sötétre / vált volna az, Ő már belézuhant / egy másik, még sötétebb égbe: / a választott halálba.”

A záró szakaszba - nem kis leleménnyel - átértelmezve József Attila egyik kulcsszavát, s kellően elbújtatva önmagát is beleírja. Látszólag ártatlan természetességgel áll ugyanis a szellemes befejezés előtt a következő: „ahogy ma bennem / sétáltok, meg-megállva, / és társalogtok szépen, / nem kapva össze semmi semmiségen”. A kiemelt sor kettős utalás, mert József Attila számos jelentős versében ott találjuk a semmi szót. A Levegőt!-ben és a Modern szonettben jelző, de főnév a Bukj föl az árból, a Hazám, a Megméressél!, a Kész a leltár, a Ki-be ugrál... és a Kiáltozás című költemények fontos szavaként. Megelégedhetnénk a motívum ily mértékű rokonításával, de akad még egy mű, a Harag, amelyben - utalván az öcsödi nevelőszülőknél eltűrt névcserére - így kezdődik az önmegszólító vers:. „Búsulsz-e Pista?” E műből több kép is összevethető a Baka-motívumokkal, de a Babits emlékére írott költeményben szépen letompítva visszacseng ez a két sor: „Tudtam, hogy örökre összeveszhet / egy semmiségen két örök barát.” A régi Attila-Pista helyett a kései utód így hajtja végre azt a bravúrt, hogy az igazságtalan félreértésben abba maradt történetnek a saját tudatában és a világ általa helyre tett helyesebb rendjében „békévé oldja az emlékezés” a végkifejletet.

10