Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Samu Attila: "A rajzain mindig hajó volt és sohasem lehetett látni a vizet" - Baka István életének néhány képe
Samu Attila • „A rajzain mindig hajó volt...” 101 .. .de még egyszer kerestem, bementem az új szerkesztőségbe: ott volt egy felbontatlan Napóleon-konyak a polcon, a titkárnő rámutat: „Látja, A Pista már nem ihat, nagyon beteg...” Olvasom, hogy utolsóelőtti napján két barátja, a Darvasi Laci meg a Balog Jóska... a Klinikán... Nála... voltak. Másik két barátja meg a Másik Klinikán, amikor meghalt: A Szigeti Lajos Kisprof és én... Mi a Másik Klinikán kellett hogy legyünk. A Balog meg telefonált (szó szerint a föld alól kerített elő) Összecseng bennem azóta: hogy Összeomlott a Kolostorunk - bennem, meghalt Baka István. A Valóságban. .. .csak mostanában jöttem rá, hogy szabályszerűen megharagudtam rá, amikor és amiért meghalt, ami minden valószínűség szerint a lehető leggyarlóbb és legostobább, már-már botrányos reakció... (Nem mentségemre mondom: de én a saját édesapám halálakor is csak így tudtam reagálni az első hónapokban...). S még mindig hiányzik, hogy valamit megbeszéljünk vagy lezárjunk vagy újrakezdjük: tehát nem „csak” hiányzik, szükségem volna rá még - szeretetem tehát továbbra is gyermekien önző... Jaj, le kell adnom ezt az írást, ha már vállaltam, de mit is vállaltam? tudhattam-e, mit is vállalok? Jó volt föllapozni Baka István költészetét, Istvánt magát „Lapozz föl engem és leszek”- én föllapoztam és tanúsíthatom, hogy: István van- vagy van Az, Akit föllapoztam- vagy de vajon én: vagyok-e? és vagy-e te?
