Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Samu Attila: "A rajzain mindig hajó volt és sohasem lehetett látni a vizet" - Baka István életének néhány képe

90

Új Dunatáj • 2005. szeptember

megemlékezést, úgy éreztem, ez csak Zalán Tibornak sikerült. Hadd idézzem fel legelőször, amit Bakó László, szobrász barátom (bocsánat: „közös” Barátunk és földink) mesélt épp csak a minap - Baka Istvánról, pontosabban a kisgyermek Bakáról, a kisiskolásról (vagy óvodásról?). Nos: A Bakó A Bakára úgy emlékszik, pontosabban első vagy egyik első emléke az, hogy eleinte mindig csak rajzolni látta, és a kisfiú mindig ugyanazt rajzolta: hajót. (Egy hajót. A Hajót? Egyet és többet. Sokat. Mindet. Mindig Azt Az Egyet. Nem a Részeg hajót.)

„A rajzain mindig hajó volt... és a hajó volt a lényeges: nem lehetett látni a rajzokon a vizet... a víz csak egy hullámvonal volt... egy ilyen, szinusz-görbéhez hasonló vonal (mondja Bakó, miközben rajzolja - s már rajzolja is, miközben meséli), amitől függetlenül a hajó orra vagy le vagy föl süllyedt vagy emelkedett... Minden hajónak volt tatja, de nem emlékszem, hogy egyetlen hajónak is lett volna vitorlája vagy kéménye...”

íme, A Rajz, A Bakó László Rajza - A Néhai Baka István Rajzáról:

(A Bakó László meg kőbe domborította „November angyalát” a Szekszárdi Baka István-emléktáblán... Talán felhőn fekszik az az angyal - a horizont fölött... Talán fontos ez, fontos lesz ez... még... nekünk. „... a kő is énekel...”} (...)

Az első találkozásom A Bakával még nem volt „fizikai értelemben” is személyes, mégis vele, személyesen történt: egy művével találkoztam, egy hosszú versének, a Háborús téli éjszakának nagyon sárgás, stencilezett (már-már barnult) példányaival a Garay Gimnázium sufnijában. Állt ott egy stencilgép és a salgóállványok polcain papírhegyek (még nem annyira sárgásak). Néhányan a Garay Gimnazistát stencileztük, s a talált kéziratból még nem tudtuk, hogy kinek a versét, de már A Bakát olvastuk:

Különös éjszaka ez, be különösen fénylik - ahogy rásüt a gyertya lángja - poharamban a vörösbor: összecsavart színházi függöny, - milyen színjáték kezdetére várva?