Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Kis Pál István: Tanári jegyzet egy érettségi felelethez
88 Új Dunatáj • 2005. szeptember Ez a fiatalember mintha a nagyapák kérges tenyere okán tudná, milyen a munkás hétköznapokon a lösz-ízű bor, vagy a rendszerváltás sodrásában hangoskodó apák keserű tanúságán okulva, mit is ér a kelepelő-versek szava az angyal-seregélyek ellen. Már sejti mit jelent kitartani, míg az erőfeszítések értelmét adó fürtök, a hírnevet öregbítő borok beérnek. Itt, az aktív munkás vagy ihletetten teremtő felnőttkor küszöbén, talán még nem érti a halállal ledugaszolt - bár még korántsem teli - hordó, Bakánál oly látomásos tragikumát. A stílus persze nem hibátlan, a nyelvi megoldások is olykor töredezettek. Ilyen stílushibának tudom be azt is, amikor először hallom tőle, hogy Baka Pista. Aztán így mondja másodszor, harmadszor majd sokadszor is. Az ő szájából hallva olyan, mintha Ady Bandit vagy Vörösmarty Misit emlegetne. Megütközésemet látva az elnök elmosolyodik, és ahogy rám sandít, szemében ott a szemrehányással együtt is cinkos, megértő megbocsátás; most mit méltatlankodsz, bizonyára te mondogattad így a tanári előadásodban. Bár a feleletben, az érettségihez kötött szerepelvárásban bántóan stílustalan, azért kicsit jólesik, hogy a fiú akarva akaratlanul is átvette a személyességemet. A felelet lezárásaként még felsorolja az irodalmi és életpálya fontosabb elismeréseit, az emlékét őrző város gesztusait, szól néhány szót a néhány hete megnyitott Baka István Emlékszobáról.- De vajon mit szólna ehhez a lassan már kultikussá váló tisztelethez Ő maga? - teszi fel váratlanul a költőinek hangzó kérdést, majd azonnal folytatja is - Erre talán ott a leghihetőbb válasz, a Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban című szerepversben. A diszkrét kis cetlivel megjelölt oldalnál felcsapja a kötetet, hogy az onnan felolvasott idézettel zárja le a feleletét. „Csend van. Köröttem alszik Magyarország. S horizontja, e csókra csücsörítő száj, nagyokat cuppant álmában, és nyálát csurgatja: Légy hálás, hogy a miénk vagy, Franci! S én hálás vagyok” Megköszönöm, és kérem, folytassa feleletét a nyelvtan tétel kifejtésével. Közben az értékelőlapomon áthúzom a pistázásért levonni szánt pontokat. Az idézet felől nézve már nem hat stílustalanságnak, inkább egy nagyon is átélt és tudatosan vállalt személyességnek látszik. Az elnök átpillantva a csuklóm fölött, látja a korrekciót. Mosolyogva bólint. Úgy látom, egyetértünk.
