Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Panyi Zita: Társas játék (részlet)

Panyi Zita • Társas játék

73

is! Hát igen, ez a sok ember mind őt figyeli, néhányan bólogatnak, mint akik minden elhangzott szónak és mondatnak ismerik a történetét. Órájára sandított, nem akart hinni a szemének, fél kilenc! Kinga derűsen tekintett rá föl, elégedettség töltötte el. Sajnálta, hogy a nagyapja nem látja őt ebben a pillanatban, itt és most, hogy milyen nagy tudású, kedves emberek között ül az ő unokája, a szép környezet, Kingával...

Attól a naptól fogva számolja a heteket. Minden szerdán emlékezik, először elképzelni sem tudta a holnapot. Eljött az első hét, a második, aztán egy hónapja már... Nyár végén kerek két hónapja, hogy nem látta a lányt. Valami megszakadt azon az estén... Ezért hát nem is sétált a kék társasház felé. Ha a környéken dolgoztak, szándékoltan félrenézett, vagy hagyta, hogy tekintete közömbösen járja az ablakokat.

Sokáig emlékezett még a lázasan magasba lendülő kezekre, mindegyik tapsolt, hosszasan, elragadtatottan. Többen fölálltak helyükről, hogy nyomatékot adjanak lelkesedésüknek, ő is csatlakozott hozzájuk. Dezső bá meglazított ingnyakkal fogadta a gratulációkat. Szétfolyt az idő. Karcsúnyakú poharak csillantak össze, pír futotta be az arcokat. Kingával ketten még mindig a helyükön ültek.- Gyere már, gyere bátran! Úristen, figyelitek? Hé, nem vagy te ez a farmernadrágos, szégyenlős kisfiú, szépen kérünk, itt és most tedd le ezt a gyermeteg szerepet! Jó? Kész? Letetted? - Dezső bá dévajul, jelentőségteljesen vonogatta szemöldökét udvartartása fele. - Jóól van! Figyelj Kiskaresz, hozz még egy pohár bort, ezeket az üreseket meg tessék, vidd vissza, köszikee!