Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Panyi Zita: Társas játék (részlet)
Panyi Zita • Társas játék 71 Például végighallgatja minden reggel, miért kell iskolába járnia. Meg a szöveget a szakmáról, a tisztes megélhetésről. Hallgatott azon a nyári estén is, mikor Kinga szemlesütve próbálta titkolni sajnálkozását. Beleborzongott. Épp egy hete kezdődött a vakáció. Ilyenkor szüntelen a diákok hangoskodása, lábaikban több száz le nem futkosott kilométer bizsereg. Nincsenek gyakorlati napok, sem basáskodó tornatanárok, akiknek minden előnye az a pár ősz hajszál a halántékuknál, és az a plusz húsz év, amitől kéthetente más kiscsaj próbálkozik az edzői előtt... Természetesen nem minden tanár selejt. Ott van például a törisek közül Dezső bá. Múltkor föltelepedett a padjukra, végigbeszélgette velük az egész nagyszünetet. Na ő az egyetlen, aki tud tanítani. Ott kezdődik, hogy nem jegyzetből tartja az órát, és akkor sem jön zavarba, ha kérdést intéznek hozzá. Neki nem szükséges fegyelmezni, minden srác megtiszteltetésnek veszi, ha válaszolhat a kérdéseire. A fölsőbb éveseknek állítólag szokott mesélni az utazásairól, egyszer a táskájában hordott fényképeket is megmutatta. Mielőtt tanítani kezdett, bejárta a fél világot, három évet élt Olaszországban - kutatói ösztöndíjjal dolgozott - többen azt is tudták, egy indiai szent ember a fiának fogadta... Hát azon a várakozással teli keddi napon látta meg a plakátot. Friss, fehér papírra nyomtatott szöveg hirdette büszkén az előadást az üvegtábla mögött. Pénzváltók, pénzrendszerek, űr- és hosszmértékek a XV. századi itáliai városokban, betekintés a reneszánsz áruszállítás fejlődésébe. Losonczi Dezső történész várja az érdeklődőket július hatodikán 18 órakor a városi múzeum márványtermében. Dezső bá! A nagyapja ezt aztán nem kifogásolhatja, egyértelmű, hol lesznek ma este, nyakkendőt nem köt, viszont a fehér ingét elő fogja kotorni, amint hazaér. Fecó végül nem tudott eljönni, ők ketten pedig zavarban voltak a sok tolongó felnőtt között, mindenki föléjük magasodott. Kínos volt fiatalságuk, senkit nem ismertek. Arra sétált egy csokornyakkendőt viselő pincér tükörsima tálcával. Miközben italt szervírozott a vendégeknek, úgy tett, mint aki nem látja a két tébláboló tinédzsert. Meggörnyedt a fiú válla, arra gondolt, ha akarna, sem merne italt kérni Kingának.- Természetesen drága Lajosom, természetesen! Ahogy megbeszéltük. Jövő szerda reggel majd átcsoportosítom az óráimat. Valaki biztos vállalja... Hát persze, ez most a legfontosabb! - felfigyeltek az ismerős hangra. Dezső bá egy hosszú, üveg
