Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Bókay Antal: Szerelem analitika

Bókay Antal • Szerelem analitika - József Attila 1928-BAN

29

is mind gömb alakú. A második szakasz barázdája, sárgöröngye is részben őrzi még ezt a természetet, de a barázdával már felnyílik a kerekség és füzérré, folyamattá, talán már előre utaló módon, narratívává válik a kép tere. Az utolsó sor már tartalmazza azt a gyakorta előforduló, a korszak költészetében mások által is emblematikussá emelt szót, a „bús”-t, amely egy alapvető hangulatot, egy melankolikus hozzáállást jelez a világhoz, mely egy sajátos létpozíció, vagy még inkább egy lét-modalitás lesz a szelf ekkori alapításának folyamatában. A képek sora egy metafora-láncolatot teremt, ebben mindegyik metafora egy affektiv lényeg identikus megvalósulása7, a szemiotikái szimbolikusba emelésének sikeres esete.

A természeti-organikus totalitás képére épül rá a két személy, a szerelmes-pár megjelentetése. Ez a fordulat egyben visszafele feloldja a képek jelentését, metaforizálja az addig csak játékos visoznyt mutató képeket és egyértelműen két lét-pozíciót, a nőét és a férfiét jelöli ki. Visszafele olvasva a szerelem két létezési modalitásának, a férfi és női vágyak, lét természetének tárgyias analízisét kapjuk. Ennek részletesebb elemzését végzi el a következő szakasz:

Kezed csillag énnekem,

gyenge csillag fejemen.

Vaskos göröngy a kezem,

ott porlad a sziveden.

Analogikus azonosítással érdekes módon nem az arc, nem is a test más része, hanem a kezek vezetik tovább a képet8. A kéz ilyen kiemelkedő pozíciója sajátos természetűvé teszi a szerelmet: az érintés, a simogatás, valamiféle szerelmes-erotikus, de mégsem behatoló, sőt inkább csak megérintő és nem körbefogó (nem átölelő) kapcsolat vágyát, szándékát jelzi. A vers ilyen poétikai-tematikai elemei jelzik a szelf-teremtő szenvedély sajátos, tudattalan, Kristeva értelmében vett szemiotikái jellegét. A szemiotikái fogalma egy olyan jelentésrétegre utal, amely a jelölő folyamatban lefordíthatatlan háttérjelentéseket sejtet. Homályosan, rejtetten, de határozottan ott érzékelhetők másfajta különbségek a vágy verses artikulációja nyomán: egyrészt erősödik az a különös különbség, amely a nő, a Másik égi, légies természete és a férfi testi, abjektszerű, földi jellege között már az első két szakaszban is ott rejtőzött: a göröngy, amely eleve nem látszik oly magától értetődően gyöngynek, itt már „vaskos göröngy”, furcsa sáros, testi dísz. Másrészt a háttér negativitás is erősödik: a csillag már gyenge, a göröngy pedig elporlad, azaz mindkét szereplő esetében megjelenik az elmúlás, a halál jelensége. A második és negyedik sorok ezen negatív eseményei, következményei pontosan a másik megérintéséből származnak, a férfi esetében a fej (ez ismétlődik