Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Nagy Imre: "Kűlgy,tűzbe,vasba..." (Az ismétlődés dramaturgiája és a női szerepkör XVIII. századi közjátékaiban)
Nagy Imre • „Kűlgy, tűzbe, vasba...’ 53 elkészítésekor és a fejköszörülés boszorkányos aktusakor, és rejtettebben ugyan, de a „furatos” működtetésekor is megtalálható. Ez utóbbi jelenet során, a konty felrakása előtt Borka asszony így szól: „De tsak egyszer a kontyot rá [ti. a fejére] feli tehessem, elő jő addig egy nehány kokuk szó, amig le veszem rolla.”43 Ehhez tudni kell, hogy a népi hiedelem szerint a kakuknak kacagó szava is van, s a vénülő lányokról szokták mondani, hogy sokszor hallott már kakukszót.44 Ezzel kapcsolatos a fonás-jelenet komikuma is: ez a népi szokásrendszerben fiatal lányokhoz köthető cselekvés, amihez Borka asszony kissé már túlkoros. Ám a vénség csak fokozza a hősnő elszántságát: ő a kezdeményező fél, amely aktus „ősbűnként” vezet a szenvedések feltétel nélküli elviseléséhez, hogy végül mintegy legyőzött sárkányként adja át magát a győztes lovag lándzsaszúrásának. A finálé a sárkányölő Szent György ismert jelenetének paródiája (a férfihős neve tehát fontos előrejelzés), a színtér allegorikus szembenállását pedig a szerelmi vágyakkal telített nő („[...] valahányszor Kendet az Iskola tornáczában látom, tsak hogy vér nem tseppen szememből [...]” - mondja a deáknak45) és a fölébe magasodó, könyvet lapozgató deák mint ironikus beszédű szellemi lény alkotja. Közvetve még a „sárkány” pokolrasüllyedésére is utalás történik. Minden játék Borka asszony énekével kezdődik, amely egy ismert népdal parafrázisa. Ez eredetileg tréfás csúfolódal volt („Aki dudás akar lenni...”), de betyárdal-variánsa is ismert („Aki kondás akar lenni...”).46 A színműben a dal kezdősora a szituációnak megfelelően alakul - „Aki férjhez akar menni...” -, a legismertebb dalváltozat második sorában említett pokol helyére pedig ennek megfelelően a hősnő megpróbáltatásainak megnevezése kerül: „Csávába kell annak ülni...” „Matskátis kell annak enni...” stb. A groteszk atrocitások abszurditását fokozza az a sajátos „hiedelem-logika”, amelyből az egyes jelenetek mintegy kisarjadnak: a leánykérés gyakran próbatételekhez kötődött, a cserzőkádba merítés a bőr (ha nem is az asszonybőr) tartósítását szolgálta, a macskaürüléknek gyógyhatást tulajdonítottak, a menyasszonytánc ismert jelképes rítus, és a lakodalmi játékoknak gyakori eleme volt a köszörűs jelenet, erotikus töltettel.47 A dramaturgia és a hiedelemvilág kódja tehát kölcsönösen erősítette egymást a befogadó élményében. A komikus hatást pedig minden bizonnyal jócskán fokozta az előadás során, hogy Borka asszony szerepét fiú játszotta, ami tréfás, helyenként vaskos értelmű metakommunikációt tett lehetővé a női test jellegzetességeit túlzó formában kiemelő jelmezbe öltözött szereplő számára. A szerep tehát klasszikus drag48 volt: férfi alakította női szerep. A kacagás, amit az előadás kiváltott, alkalmasint a szövegközöttiségnek hármas terében visszhangzott: a komikum dimenzióit a közönség által jól ismert nőcsúfoló szövegek és motívumok, a népi dramatikus formák, jelesül a lakodalmi játék
